VII. Nevelésügyi Kongresszus archívuma

2008. augusztusában – másfél évtizeddel az előző, hasonló rendezvényt követően – kerül sor a VII. Nevelésügyi Kongresszus megrendezésére. Ez alatt a történelmi perspektívában nézve nagyon rövid idő alatt a magyar közoktatásban és a közoktatás tágabb környezetében olyan horderejű változások zajlottak le, amelyek akár történelmi léptékkel is rendkívülinek mondhatóak.


Az elmúlt egy évtizedet a szakmai kommunikáció rendkívüli intenzitása jellemezte. A közoktatás szereplői minden évben konferenciák, tematikus programokon vitatták meg a közoktatás problémáit és a jövőbeni kihívásokat. A pedagógus-továbbképzési rendszernek és a hálózatosodást, a horizontális tanulást és tapasztalatmegosztást támogató fejlesztési programoknak köszönhetően pedagógusok ezrei vehettek részt aktív szakmai kommunikációban.


A nevelésügyi kongresszusok egyik meghatározó célja az oktatás és a társadalom közötti párbeszéd erősítése. A VII. Nevelésügyi Kongresszus szervezői nem csupán a pedagógus szakma és az iskolák találkozóját kívánják megszervezni, hanem olyan programot, amely az egész magyar társadalomé. Nemcsak arra akarnak lehetőséget adni, hogy az oktatás megmutassa magát a társadalomnak, hanem arra is, hogy a társadalom megfogalmazza, mit vár az iskoláktól, és – annak érdekében, hogy ezt megkapja –, milyen támogatást nyújt az iskoláknak. Noha a Kongresszus érdeklődésének a középpontjában – ahogy ez a korábbi hasonló kongresszusokat is jellemezte – döntően a gyermekek és a fiatalok nevelése áll, ez az érdeklődés nyitott a tanulás minden formájára, így az egész életen át tartó tanulásra és a munkavégzés vagy a szakmai képzés során zajló tanulásra is.

A VII. Nevelésügyi Kongresszus tézisei