Üzenet írása
1 
20. MPT
2012. szeptember 17. 10:38
Tisztelt Pedagógusok, Diákok Szülők!



Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy idén is megrendezésre kerül az Országos Neveléstudományi Konferencia, mely a hazai neveléstudomány elmúlt évi eredményeit, szakmai munkáját hivatott bemutatni. A konferencia idei mottója „A munka és nevelés világa a tudományban” az előttünk álló aktuális kihívásokra, új gondolkodásra hívja fel a figyelmet, melyben a nevelés már nem csak a személyiség érdekében, hanem az életen át tartó sikeresség, munkavégzés érdekében is zajlik.



A 2012. november 8-10. között Budapesten tartandó a XII. Országos Neveléstudományi Konferencia házigazdája a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézete, és ő adja a helyszínt is a BME Q épületében, melynek címe: 1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 2.



A konferencia célja a hazai neveléstudomány nagy tapasztalattal rendelkező elméleti és gyakorlati szakembereinek, valamint a tudományos utánpótlás képviselőinek elmélyült munkája nyomán ebben az évben született eredményeinek méltó, a hazai akadémiai tudományosság legrangosabb rendezvényén történő bemutatása.



A konferencia leggyakoribb kérdései között a felsőoktatás, felnőttoktatás, pedagógusképzés, pedagóguspálya, neveléstörténet, reformpedagógia, tanulás, tudás, IKT, e-learning, távoktatás áll.



Ha úgy érzik, hogy tájékoztatónk felkeltette érdeklődésüket, akkor további információkat a konferencia honlapján találhatnak, a http://onk2012.elte.hu/ oldalon. Az elektronikus regisztrációt szintén itt tehetik meg, ennek végső határideje: 2012. szeptember 30
2012. augusztus 17. 16:49
Tisztelt Partnerünk!

Örömmel jelentjük, hogy a vezetéssel, munka- és szervezetpszichológiával foglalkozó tankönyveink újra elérhetők*.

Kifejezetten egyetemek és intézmények számára hirdetett

őszi tankönyvvásárlási akciónk keretében most

20 példány vásárlása felett 30%,

50 példány vásárlása felett pedig 40%

kedvezményt biztosítunk!

Vezetés-és szervezetpszichológia

A könyv célja, hogy tankönyvként szolgáljon mindazoknak, akik felsőfokú tanulmányaik során szeretnék megérteni a pszichológia szerepét a vezetésben és, hogy pszichológiai ismeretekkel, szemléletmóddal segítse azokat, akik nap mint nap legjobb képességeik szerint igyekeznek ellátni a szervezetek irányításának nehéz, de izgalmas és sok örömöt nyújtó feladatát.

Ára: 4990 Ft

20 pld vásárlása esetén 99 800 Ft helyett 69 860 Ft (Megtakarítás: 29 940 Ft)

50 pld vásárlása esetén 249 500 helyett 149 700 Ft (Megtakarítás: 99 800 Ft)

A kiszállítás ingyenes.

Klein Sándor - Klein Balázs : A szervezet lelke

A szervezet lelke lefedi a munka világában felhasználható pszichológiai ismeretek jelentős részét. A könyv olyan kérdésekre keres és ad választ, mint például, „hogyan lehet összeegyeztetni a hatékonyságot az örömteli szervezettel?”, „milyen a kompetens dolgozó?”, „hogyan találhatjuk meg az adott munkára a legmegfelelőbb embert?” A két szerző tíz év közös munkáját, a szervezetek életében szerzett tapasztalatait dolgozza fel könyvében. Számos gyakorlati információ – esetleírás, teszt, stb. – teszi olvasmányossá, könnyen használhatóvá ezt az amúgy is szórakoztató stílusban megírt kötetet. A könyv hasznos segítője lehet a legkülönfélébb szervezetekben dolgozó vezetők és alkalmazottak mindennapi munkájának.

Ára: 5990 Ft

20 pld vásárlása esetén 119 800 Ft helyett 83 860 Ft (Megtakarítás: 35 940 Ft)

50 pld vásárlása esetén 299 500 Ft helyett 179 700 Ft (Megtakarítás: 119 800 Ft)

A kiszállítás ingyenes.



A fenti tankönyvekből 100 pld vásárlása felett ajándékba adunk 10 db Negyven év munkapszichológia c. könyvet!

Klein Sándor : Negyven év munkapszichológia - Ember, munka, szervezet: akkor és most

Klein Sándor írásai több mint negyven éve jelennek meg a hazai pszichológiai és pedagógiai folyóiratokban. 70. születésnapja alkalmából gyűjtötte össze három kötetben ezekez az írásokat. Ez az első kötet a munkapszichológia témájú írásokat tartalmazza. Az "első húsz év" írásai közt szó esik többek között a zajártalomról, a reklámpszichológiáról, a kreativitás fejlesztéséről. A második rész az SHL Hungary Kft. húsz éves története során született írásokból szemezget: az SHL profiljának megfelelően jórészt az alkalmasság-vizsgálat területéről.

A harmadik rész a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar munkatársainak - Klein Sándor kollégáinak - írásait tartalmazza egy érdekes vállalkozói karrierről, a hazugság-felismerésről, a coachingról, a pályaorientációs szakemberek kompetenciáiról.

Ára: 3200 Ft

20 pld vásárlása esetén 64 000 Ft helyett 44 800 Ft (Megtakarítás: 19 200 Ft)

50 pld vásárlása esetén 160 000 Ft helyett 96 000 Ft (Megtakarítás: 64 000 Ft)

A kiszállítás ingyenes.

Az akció a 2012. szeptember 30-ig az info@edge2000.hu e-mail címre leadott megrendelésekre érvényes.

Kiadványaink állandó 20% kedvezménnyel megrendelhetők a www.prosperod.hu internetes könyváruház weboldalán.

*Klein Sándor: Munkapszichológia c. tankönyve utánnyomás előtt áll, jelenleg akciósan nem elérhető. Kapható az Alexandra és Líra üzletláncnál

Várjuk szíves megrendelésüket!

Üdvözlettel:

Az EDGE 2000 Kiadó csapata
2012. július 5. 19:59
A XII. Országos Neveléstudományi Konferenciát a BMGE látja vendégül novemberben. A jelentkezések lezárultak, az előadók és a szervezők készülnek, bővebbet az ONK honlapján!
2012. június 5. 21:33
Állásfoglalás



Mennyi is az a vitatott 33 %?



A Hálózat a Tanszabadságért (HAT) megdöbbenéssel fogadta, hogy a szakképzési törvény módosításának végszavazását elhalasztották a Parlamentben, mivel nem tartották elfogadhatónak, hogy a törvény megengedje a tanítási idő 33%-ánál magasabb közismereti oktatást.



A közelmúltban szűk körben, mindössze néhány kiválasztott iskola tanárainak véleményezésre bemutatott szakiskolai közismereti kerettanterv-tervezetből kiviláglik, mit is jelent a túl soknak tartott 33 % a gyakorlatban:



heti 5 óra testnevelést, és összesen heti 7 órát a többi nem szakmai tárgyra!

A tervezet szerint ebbe a következők férnek bele: heti 1 óra matematika, 1 óra magyar nyelv és kommunikáció, 1 óra természetismeret, 1 óra társadalomismeret, 1 óra osztályfőnöki és 2 óra idegen nyelv – de egyáltalán nem fér bele informatika(!).

Ha a szavazásnál a kormány változatát fogadják el, még ezt az óraszámot is csökkenteni kell, mivel ez nem 33 %, hanem 34 %!



Ezek az óraszámok a HAT szakmai állásfoglalása szerint megkérdőjelezik a szakképzési reform kiemelten deklarált célját, a foglalkoztathatóság megalapozását. A három évesre rövidített képzésben a szakiskolai tanulók nem szerezhetik meg a munkaerő-piacon fontos alapkompetenciákat, és szakmatanulásuk közismereti alapjai is hiányozni fognak.

A HAT szakmai állásfoglalása szerint a javaslat átgondolatlan, mert nem veszi figyelembe, mit is kell megtanítani a közismeretinek nevezett óraszámban. Ebbe az órakeretbe tartozik minden, ami nem az adott szakma közvetlenül elsajátításához szükséges. Ez esetben sajnálatosan már nem az a kérdés, hogy kell-e irodalomtörténetet vagy ókori történelmet tanulniuk a szakmunkástanulóknak, vagyis az általános műveltség kérdése egyáltalán nem merül fel, hanem hogy jut-e valamennyi idő például a szakmatanuláshoz elengedhetetlen fizikai vagy biológiai alapismeretek megszerzésére, a munka világában és az életben is elengedhetetlen digitális írástudás elsajátítására, az álláskeresési tudnivalók, a munkajog megismerésére. Szakmailag nonszensz, hogy a kevés közismereti óraszám legalább 45 %-át a testnevelés viszi el. Az pedig védhetetlen tény, hogy a foglalkoztathatóság jegyében megújuló szakképzésben ötvenszer annyi idő jut a testnevelésre, mint a munkaerő-piaci ismeretekre.



A HAT határozottan felszólítja a képviselőket, segítsék a jövő szakmunkásait, a magyar munkaerő versenyképességét azzal, hogy nem csökkentik tovább az amúgyis szégyenletesen alacsony közismereti óraszámot.
2011. augusztus 16. 7:13
Két könyv a hagyatékból



Az Akadémiai- és Szentgyörgyi Albert-díjas Timár János, a közgazdaság-tudományok doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa, az emberi erőforrások tanszék volt tanszékvezető egyetemi tanára két legfrissebb kötetét méltatta Herczog László szociális és munkaügyi miniszter és hivatali elődje, Kósáné Kovács Magda. A nyolcvannyolc esztendős szerző „Oktatás, foglalkoztatás, méltányosság” és „Ember, tudás, társadalom” című munkája a Pro Die Kiadónál jelent meg.



Timár János professzor két kötetben összegezte a hosszú évtizedek alatt felhalmozott gazdag élettapasztalatát. A két kötet csaknem egy időben született, de nem folytatása egyik a másiknak, csupán gondolati kötődések vannak közöttük. Látszik, hogy a szerző a minőséget helyezi előtérbe a mennyiség helyett, így ez a két kis könyv is (144 és 136 oldal) külsőre szinte csak két tanulmánynak hat, de benne vastag kötetek tudása rejlik, sokszor akár csak egy-egy lábjegyzetében is.



Egy olyan tudós, mint Timár, rendszerszemléletben gondolkozik, számára magától értetődő, hogy a foglalkoztatás-, az oktatás- és a szociálpolitika szerves egységet alkot; ezek mind meghatározóak a gazdasági növekedés szempontjából.

A kötet első negyede az oktatáspolitikáról szól. Áttekinti az iskolarendszer és a szakpolitikák kialakulását, és azt, hogy mivel foglalkozik az oktatáspolitika, mihez kell értenie az oktatáspolitikusnak? Ezt követi az iskolarendszer kialakulása és fejlődése, a tudás és iskolai oktatás, az oktatáspolitika feladatai, és az oktatáspolitika helye és szerepe a szakpolitikák rendszerében témakörök áttekintése.

A második blokk témája is a magyar oktatáspolitik, ám ezúttal a nemzetközi összehasonlítás tükrében. Itt, egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a szövegértésben lemaradtunk, de azt is, hogy a felsőoktatásunk túlméretezett, vagy azt, hogy miközben a pedagógusbérekben elég nagy a hátrány, ugyanakkor (ha a GDP arányához mérjük az oktatás költségeit) Magyarország átlaghoz közeli helyzetben van az OECD-országokhoz képest, miközben mi, itthon, naponta tapasztaljuk a hiányosságokat. Szerzőnk itt is rendszerproblémára hívja fel a figyelmet.

Ami a pedagógusok körülményeinek nemzetközi összehasonlítását illeti, a harmadik részben az 1990 után történésekről kapunk érzékletes leírást. Például: az egyik táblázatban a közgazdászok bérét 100 százaléknak véve tesz összehasonlításokat. A rendszerváltás előtti utolsó évben a felsőfokú oktatók (110) és a középiskolai tanárok (109) is meghaladták ezt, és csak az általános iskolai pedagógusok maradtak el (84). A sorozatos átrendeződések után, 1999-re az arány 52, 43 és 37 százalékra esik vissza a közgazdászbérekhez mérve. Ez, így, egészségtelen folyamatra utal.

A negyedik fejezetrész az oktatáspolitika történetét tekinti át, teszi kritika tárgyává az 1940-es évek végétől napjainkig, az aktuális oktatási reformig. A professzor úr hat pontban javaslatot is tesz:

1. A reform kiemelt feladata lenne a felsőoktatás vertikális struktúrájának helyreállítása az OECD–EU irányelvei szerint Ezen belül a legfontosabb a felsőoktatás első ciklusába tartozó kétéves felsőfokú szakképzés céljának és funkciójának helyes meghatározása.



2. A reform második főfeladata a pedagógus(tovább)képzés rendezése. Ennek kidolgozására szakértői munkacsoportot javasol szervezni, hogy rövid határidővel javaslatot dolgozzon ki az óvodai és általános iskolai pedagógusok képzése és a tanárképzés egységes megvalósítására.



3. A felsőfokon végzettek tudásának növelését erősítené, ha a kiemelésre igényt tartó egyetemek az új hallgatók felvételénél előnyben részesítenék az emelt szintű érettségivel rendelkező fiatalokat. Ez a javaslat talán már megvalósulóban is van, hiszen ilyen változásokat mostanában többen is szorgalmaznak – erősítette meg Herczog László miniszter.

4. A jelenleg középfokú intézményekben folyó felsőfokú szakképzés valamelyik felsőoktatási intézmény épületében kapjon helyet, és így a középfokú oktatás kapacitásainak egy része felszabadulhatna. Számításba veszi azt is, hogy a részidős képzés törvényi módosítása alapvetően csökkentené e képzés volumenét, így e területen is kapacitás szabadulna fel, amit elsősorban kollégiumok céljaira lehetne hasznosítani.

5. Az egyetemi autonómiát úgy kívánja megvalósítani, hogy a vezető szabadon választhassa meg munkatársait, dönthessen az oktatás tartalmi és módszertani kérdéseiben, valamint a rendelkezésre álló anyagi és pénzügyi források felhasználásában.

6. Erősíteni kellene a minisztérium oktatáspolitikai irányítását és igazgatását. A miniszter kiválasztásánál és helyetteseinek jóváhagyásánál – a szakmai felkészültségen túl – elsősorban a vezetési készséget, és a döntéshez szükséges határozottságot és felelősségvállalást lenne célszerű figyelembe venni.



A most megjelent másik kötetben a szerző bemutatja a tulajdon, a vagyon és a hatalom kialakulását a társadalomban. Kifejti, miként függenek össze e tényezők az egyenlő részesedés alapján kialakult egyenlőtlen elosztással, és ez utóbbi miért vezet ismétlődő konfliktusokra, szünet nélküli háborúskodásra és pusztításra. Kétezer év statisztikai adatai és történelmi példák segítségével vezeti végig az olvasót a rabszolgaság, a hűbériség és az iparosodás munkaviszonyainak változásán, a háborúk történetén. Azt a következtetést vonja le, hogy a mai, a tulajdonon alapuló társadalom úgy működik, mint a mókuskerék, aminek foglya maga az ember. Felveti a kérdést: van-e lehetőség a szabadulásra?

A könyv önálló mű, de ott van mögötte az oktatás, a foglalkoztatás szimbiózisa, ott a társadalomtörténeti összefoglalás, és ott van mögötte (az Életregény ismeretében) maga Timár János is, a hitével és moralitásával együtt.

Az „Ember, tudás, társadalom kötet” sajátos villanófény: rávillant Timár János tudományos munkásságának önként vállalt fő vonalára, arra, hogy újra elmondja: tudás nélkül nincs alkotó ember; oktatás nélkül nincs fejlődés. Az oktatás minősége segíti, vagy visszafogja a gazdasági és társadalmi folyamatokat. A szerzőt ezúttal az foglalkoztatja: nézzük meg, mi van a tudás fejlődésének hátterében!? Ezt a társadalom történetében és alakulásában fedi fel.

A tudós személyiségével vezető-kísérő szerepet lát el, amikor azt mondja: járjuk végig együtt az emberiség történetét! Ebben az utazásban azt szeretné elérni, hogy ki-ki a maga tudása alapján is el tudjon igazodni a szüntelen fegyveres konfliktusok és pusztítás, valamint a termelés és kultúra ellentmondásos fejlődésének folyamatában.

A kötet kulcsszava – bár lehetne a tudás is –, válójában a méltányosság, hiszen az emberi társadalom története a méltányosság esélyének a története. „Az emberi közösség története az egyenlő és egyenlőtlen elosztás erőinek a küzdelme.”

A méltányosságon alapuló ősi egyenlőtlen részesedés szüli meg az egyenlőtlen elosztást, az pedig a tulajdont, a vagyont és a hatalmat, amely hármas az egyenlőtlen elosztás fenntartásában érdekelt. Az egyenlőtlenségek történelmén átvezető úton arról győz meg, hogy a gazdasági formációk és munkaviszonyok változása mindig is a maximális gazdasági eredményt szolgálta; az új munkaerőforrást pedig az ököljog és az új rabszolgaságig terjedően az emberek birtoklása biztosítja. E pokoli bugyrok legmélyebbje a népirtás és a rabszolgaság 20. századi drámai történelmi szégyenéhez vezet. Az időutazás tehát a méltányosságtól indul, és ugyanide ér vissza.

Timár János arról is meggyőz, hogy a terméktöbbletért mindig meg kellett küzdeni, ezért az egyenlőség és egyenlőtlenség esélye szükségszerűen vezet a fegyveres konfliktusokhoz, a háborúzáshoz, és teremt egy sajátos antinómiát, hiszen a háború a hadiiparban megtestesülő gazdasági növekedés a folyamatos gazdagodásnak, ugyanakkor ellentmondásos módon a társadalmi stabilitásnak is az eszköze lesz, hisz’ a társadalom számára új munkaerőforrást tesz lehetővé, és korlátlanná növeli az ember birtoklási vágyát.

Ebből az igen kevéssé optimista emberiségtörténetből Timár visszatér ahhoz a kérdéshez: van-e, és mi a megoldás? Bizonyítja, hogy a leszerelésre irányuló politikai szándékok eredménytelenek voltak, és maguk a leszerelési szándékok is belsőleg ellentmondásosak, mert azzá teszi őket a politika ellentmondó érdekeltsége. A filozófiák kudarcot vallottak, szerzőnk nem is gondolja, hogy közmegegyezés fogja egyik napról a másikra a múltat végképp eltörölni, ám hisz azokban a közösségi intézményekben és szervezetekben, amelyeket az emberiség önmaga hozott létre, önmaga üdvére. A politikusnak korlátlan felelőssége van, és ha ezek az intézmények léteznek, márpedig léteznek, akkor ki kell hozni belőlük azt a lehetséges maximumot, amit az eredeti emberi közösségi szándék beléjük táplált.

Kósáné Kovács Magda úgy fogalmazott: „nem tudom, mennyi az esélye annak, hogy létrejöjjön az Egyesült Nemzetek Szövetségben a Timár által javasolt Méltányossági Végrehajtó Bizottság, és ha létrejön, tud-e majd eredményesen tenni azért, hogy a méltányosság világot összetartó erő legyen, vagy a szervezetek elposványosodásának útján indul el, – de akarni kötelességünk, felelős feladatunk. Timár arra figyelmeztet, hogy a méltányosság felé vezető világúton az oktatásnak meghatározó szerepe van. A gyerekek ne játsszanak gyilkos játékokat, ha pedig mégis hagyjuk, felelősek vagyunk; hogy az iskolai oktatásban ne foglaljon el kiemelt szerepet a katonai előkészítés, mert ha hagyjuk: vétkesek vagyunk, és hogy a katonai kiképzés menjen vissza arra a pontra, amelyik a világ biztonsága számára szükséges és elfogadható! Méltányosság, tudás és felelősség az én számomra ez is három kulcsszó, és ki-ki válassza ki belőle a magáét! És ha csak a legelső lépést tesszük meg, akkor is múlhatatlan köszönettel tartozunk Timár professzor úrnak.”

A két kötet kapcsán szólnunk kell az idén öt éve alakult Pro Die Kiadóról is, amelynek minden szakirodalmi kiadványa könyvművészeti igényességgel készül. Akár kemény, akár puha fedelű a kötet, biztosak lehetünk benne, hogy szerkesztése, tipográfiája a mívességet hordozza magán. Jelen esetben is a jó minőségű a papír, szép a szövegek elrendezése, a fekete–fehér –téglavörös színvilág harmóniája, a margókra kifutó, figyelemfelkeltő jegyzet-címszavak, vagy raszterek, a táblázatok, grafikonok és fotók jó elrendezése, a bekezdések inicializált betűi mindazt a jó érzést szolgálják, amivel az olvasó könnyen eligazodik, és örömmel lapoz egy ilyen könyvben.

(Felelős szerkesztő Dövényi Mária Ibolya, tördelőszerkesztő L. Kossár Tímea, nyomdai munkák: Corbis Kft. Budapest. A megjelenést a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta.)
15. ÚISZ
2011. augusztus 11. 12:26
Az Új Ifjúsági Szemle legfrissebb száma



Sik Domokos



Politikai szocializációs szcenáriók







Héra Gábor



Az előítéletesség újradefiniálása







Tratnyek Magdolna



Állami standardok – helyi megoldások az ifjúsági tanácsadás angliai rendszerében







Tóth Dóra



Beleszóltak!







Révész György



Rekviem egy közösségért







Székely Levente – Nagy Ádám



Ifjúságsegítő Munkaerő-piaci Monitor







Révész György



Köszöntjük a 100 esztendős magyarországi cserkészetet



In memoriam Szabó Ferenc
2011. augusztus 9. 11:32
Elhunyt Tímár János, a jeles közgadász, professzor emeritus, akinek munkássága összefüggött az oktatás és gazdaság kapcsolatának kutatásával
2011. július 27. 16:05
Elfogyasztjuk a jövőnk?

Plakátkiállítás a globalizáció húsbavágó kérdéseiről

A kiállítás regionális együttműködés keretében valósul meg, négy szomszédos ország 1-1 civil

szervezetének együttműködésével. (Sudwind, Ausztria; Anthropolis Egyesület, Magyarország;

SCCD, Szlovákia; Humanitas, Szlovénia). A kiállítás célja több annál, hogy felhívja a figyelmet a

globalizáció nehány káros következményére. A szervezetek az elgondolkodtatáson túl aktív

cselekvésre is szeretnének ösztönözni. Ezért lett a kiállítás fő üzenete: Egyszerű döntések

változtatják meg a világot! Mindennapi döntéseink egy része közvetett es gyakran káros

hatással van azok életére, akik a bolygónk tőlünk távoli pontjain élnek.

Viselkedésünk akár kismértékű változtatásával is javíthatunk mások életkörülményein, lakjanak

Üzbegisztántól az Amazonas-menti őserdőkig bárhol a világon. Számtalan döntésünkkel

segíthetünk, a kiállítás csak néhány példát mutat be ezek közül.

A kiállítás 11 példán keresztül mutatja be a globalizáció hatását a mindennapi életünkre. A

bevezetőt is tartalmazó 12 plakátból álló kiállítást úgy terveztük, hogy könnyen szállítható es

bemutatható legyen bármilyen helyszínen az érdeklődő közönségnek, 14 eves kortól.

Az ingyenes kiállítás megrendelhető az office@anthropolis.hu e-mail címen.

Keresse fel a Globális Nevelés Tudásközpontot az ELTE PPK Könyvtárában, amely várja a

globális problémákra fogékony tanárokat, diákokat es érdeklődőket. (Budapest, VII. ker.

Kazinczy u. 23-27.)
2011. június 15. 20:06
Beszámoló a Neveléselméleti Szakosztály és a Fővárosi tagozat üléséről



2011. június 15-én a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet adott helyet a szakosz-tály ill. tagozat összejövetelére. A téma a „Kongresszus után – a változások folya-matában” címmel május 27-28-án – az MPT szervezésében – megtartott konferencia eseményeiről történő beszámoló volt.



A résztvevők nagy számban jöttek el a programra, látható érdeklődéssel hallgatták a beszámolót, mondták el véleményüket az oktatás jelenlegi helyzetéről.



Az összefoglalót Csillag Ferenc tartotta, aki a plenáris ülés tanulságairól adott számot. Néhány gondolat a beszámolójából:



A rendezvénnyel kapcsolatos általános benyomások:

• Az előkészítés maradéktalan volt, honlap, sajtótájékoztató stb.

• A helyszínválasztás nagyon jó volt.

• A várt alatt maradt némileg a résztvevők száma, ma problémát jelent a részvéte-li díj befizetése az egyénnek.

• Az oktatáspolitika nem érzi a szükségességét a folyamatos konzultációknak. (Ki is képviselje a tárcát?)

• Az időbeli tervezés megvalósult; nem volt csúszás.

• Jó volt találkozni azokkal a kollégákkal, akikkel csak ebben a körben lehetséges.

• 50 perces kulturális program is volt. Szakály Ágnes és tanítványa cimbalom + Árpád Gimnázium énekkara.



Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár (NEFMI) néhány gondolata:

• Felvázolta azt az oktatási koncepciót, amelyet Hoffmann Rózsa neve fémjelez. Jelentős kritikával illette a megelőző időszakot.

• Szimbólumrendszere „érdekes” volt. (A kenyérsütés folyamatával kívánta be-mutatni a gyerek fejlődését, érését. A kovász a pedagógus, a dagasztóteknő = melence; az iskola.

• Érezhető az iskolák autonómiájának erős korlátozása.

• A pedagógusszerep jelentős változásban van; nincs vagy alig van szükség az in-novatív szemléletmódra, a végrehajtó attitűdöt várja el a kormányzat.

• A tankötelezettséget 3 éves korra kívánják kitolni, (arról nem esett szó, hogy ennek a feltételrendszer még nem adott, a befejezésről nem szólt; 15, 16 vagy 17).

• Az esélyegyenlőség, az esélykompenzáció el sem hangzott.





Benedek András az MPT elnökeként tartott előadását:

• A bevezetőben némi szarkazmussal reagált a helyettes államtitkár szimbólum-rendszerére.

• Konkrét, tárgyszerű volt, a VII. Nevelési Kongresszus Ajánlásaiban foglaltakra hivatkozott, s jelezte, az oktatási kormányzat láthatóan nem figyel a dokumen-tumban megfogalmazottakra.

Néhány kérdést kiemelése elengedhetetlen:

• a pedagógusok helyzete,

• a pedagógusképzés ügye,

• a szakképzés problematikája,

• az élethosszig történő tanulás lehetőségének biztosítása, stb. (Lásd „Ajánlások-ban” is!)

Az előadás kulcsszavai, kulcsfogalmai:

• innováció, progresszió,

• a kisiskolák helyzete, lehetőségei,

• a pedagógusok kompetenciái, élet- és munkakörülményei,

• a munkába állás lehetőségei, amelyben az iskolának meghatározó szerepe van.

Valóban a szakmáról, a kongresszusi ajánlásokban megfogalmazott gondolatokról szólt!



Odrobina László főosztályvezető (NGM) gondolatairól:



Elsősorban a szakképzéssel foglalkozott (volna).

Két bevezetőt is tartott:

1. egy nagy „titkot” árult el, a prezentációját nem alakította át a mai napra, „nem fo-gok mást mondani, mint az ezt megelőző 50 előadásban tettem.”

2. Benedek András beszédére reagált, tételesen kívánta összeszedni azt, miben nem ért egyet. (Felkészületlenség!) – Gyakorlatilag semmivel nem azonosult.



• A szakképzés tarthatatlan helyzetéről szólt. Gondot jelent megítélése szerint, hogy a mai piaci igények nem igazán ismertek, olyan szakmák oktatása (is) folyik, amelyre nincs piacképes kereslet.

• A TISZK-rendszer problematikáját emelte ki. Nem lát értéket benne.

• A szakképzés két útja:

- a hagyományos szakközépiskola – OKJ,

- szakiskolai képzés (a problémák intézménye). - Kinek a problémája?

• A szakiskolai képzés tele van problémával:

- csak hiányokkal és devianciával érkeznek a fiatalok,

- motiválatlanság,

- a pedagógusok és motiválatlanok,

- ez egy igazi parkoló-pályás képzés.

• A szakképzésnek nem kell a neveléssel foglalkoznia. (Szenes György visszatér e problémára a szekcióülések beszámolójában.)

Az érettségi rendszer átalakításáról is említést tett:

1. a hagyományos út (klasszikus gimnázium) – egyenes út vezet a felsőoktatásba;

2. a szakközépiskolában szerzett érettségi, ez a technikusképzésbe való belépést, ill. a BA képzést készíti elő;

3. a szakiskolások részére a szakma megszerzése és munkába állás után – a tervek szerint – 2 év alatt megszerezhető forma. – Mire lesz jó?



Szekeres Pál helyettes államtitkár (NEFMI) néhány gondolata:

• Az egészséges életmódra nevelésről, a sport személyiségfejlesztő szerepéről és a drog-prevenció fontosságáról szól.

• Érdekesség: a 9. miniszter, ill. államtitkár mellett dolgozik.

Hitelesek a gondolatai.

• Látható, hogy a szakmai kérdésekben otthon van, s tudja, mire is vállalkozhat a pedagógus, az iskola.

• A szülőkkel való együttműködés a megvalósíthatóság feltétele.



Lászlófy Pál az RMPSZ elnökeként köszöntötte a kongresszust.



• Kiemelte a jelentőségét annak, hogy meghívást kapott. Nagy pedagógusközös-ség képviseletében érkezett.

• Jelentősége van annak, hogy az anyaországi eredmények, értékek eljussanak minden az anyanyelvet használó, oktató pedagógushoz.

• Idézett: Kallós Zoltántól és Márton Árontól.



Halász Gábor egyetemi tanár (ELTE PPK) előadása a második napon:

„Európai tendenciák 2020 horizontján” – előadás.

• „Mit, miért, hogyan?” – problémakört dolgozta fel.

• Mennyire meghatározó az EU-s elvárás, ill. milyen lehetőségei vannak a honi hagyományoknak?

• Egységesítés és/vagy önálló arculat – összevethetőség problematikája.

• A tanulói esélyek, a pedagógus hivatás innovációban való elkötelezettsége ko-moly hangsúlyt kapott.

• A távlatosságot vázolta fel az előadó.

• A nyitó nap szakpolitikusai által felvázolt – sokszor merev – eléképzelésekre volt válasz.

(A prezentáció igen erősen segítette a felvázolt problémakör megértését.)



A jelenlévő kollégák igen aktívan vettek részt a szakmai beszélgetésben.

A konferencián is jelenlévő Hunyady Györgyné és Loránd Ferenc is tett kiegészítést a beszámolóhoz, elsősorban a konferencia hangulatától, légköréről szóltak.

A szakmai beszélgetés néhány gondolata:

• G. L. szimbólumrendszere kiegészítésre szorul, Fináczi Ernő a pedagógus tevé-kenységét a szobrászéhoz hasonlónak tartotta, mindkettő maradandót alkotott,

• A pedagógusok helytállása példaértékű, lásd Devecsert és az iszapkatasztrófát. Napokon át a pedagógusok töltötték be azt a szerepet, amit később a szakpszi-chológusok. Nyugtattak, biztattak, biztonságot adtak. Róluk is említést kell ten-ni. Az ő áldozatvállalásuk említésre méltó, közzé kell tenni.

• Kérdésként merült fel, Sólyom László, a korábbi köztársasági elnök kapott-e meghívást a konferenciára, ugyanis az előző Kongresszuson a szavai, a gondola-tai erősítették a pedagógusok szakmai hitét, érezhető volt a szakmai, az irányítói figyelem. Bizonnyal most is lett volna valamiféle üzenete a pedagógus társada-lom számára.

• A pedagógus társadalom nem olyan egységes, amilyennek általában gondoljuk.

• A szakmai értékeket fel kell mutatni. Mintha a pedagógus társadalom önmagá-val nem lenne elégedett, s ezt közvetíti megnyilatkozásaiban is. Más szakmák-ban létezik a szakmai becsület, az önértékelés magas szintje.

• Hasznos az ilyen jellegű konferencia, a megfelelően gyors szakmai tájékoztatás. Folyamatosan szükséges az oktatáspolitika képviselőivel való párbeszéd, s a pe-dagógusok elkötelezettségének fenntartása.



Az összejövetel közel 2 órája a jelenlévők számára sok-sok tanulsággal bírt.



Budapest, 2011. június 15.



Csillag Ferenc

tagozatvezető
2011. május 25. 15:34
Kongresszus után – a változások folyamatában



Kisgyermeknevelők ajánlásai



Fokozott szükség van a társadalmi felelősség területein a valós megvalósításokra: minden állampolgár a maga területén, tevékenységeinek fókuszában a gyermekek mindenek felett álló érdeke jegyében hozzon döntéseket, tegyen meg intézkedéseket. A politikusok jobban támaszkodjanak döntéseik folyamataiban, véleményalkotásuk során a pedagógusok, a nevelők, az oktatók szakmai tudására, tapasztalataira, egyúttal a szülők bevonására, partnernek tekintésére nagyobb és célzottabb hangsúlyt kell fektetni a kompetenciák határainak összemosása nélkül.



A hazai nevelésügy jövőképében a különböző régiókban élő gyermekek helyzetének és a rájuk ható külső hatások pontosabb ismerete, valamint az európai uniós határozatok több területen is kapják meg azt a hangsúlyt, odafigyelést és valós támogatást, amire szükség van:

- legyen meghatározó az „egész életen át tartó tanulás” stratégiája,

- mutatkozzék meg a társadalom fokozott figyelme és felelőssége a kisgyermekkori nevelés és fejlesztések iránt,

- a másság elfogadása, és támogatása terén a szemléletformálás, majd a megvalósítás sokszínűsége, differenciált minősége kapjon nagyobb hangsúlyt.



Részletesebben egy-egy területről



A hátrányos helyzetűeknek pedagógiai támogatása markánsabban körvonalazódjék.

A 3 éves kor előtti nevelés hatékony támogatásával több szociális hátrány megelőzhető. Szükség van a családok támogatására a szociális szolgáltatások, a bölcsődék, a védőnői hálózat közös együttműködésére. Pontosan a korai alapozó időszak marad ki, ha csak az óvodai nevelés időszakával foglalkozunk. A kidolgozás előtt álló „Új Nemzedék Jövőjéért Program” (2012-2016) cselekvési tervének összeállításában, majd megvalósításában kapjon kiemelt szerepet a kisgyermekkori fejlesztés (0- 3- 6- éves korig) és e fejlesztési terület költségvetési háttere is. A korai hátránykompenzáció – a családok számára differenciált megoldásmódokkal - kapjon nagyobb, és a pedagógiai lehetőségeken túlmutató társadalmi segítséget és elismertséget és kapja meg a feladat ellátásához szükséges képzett szakembereket is.

Az esélykülönbségek csökkentésére a 3 éves kortól kötelező óvodai nevelés feltételeinek megteremtésével válhat csak valóra.



Az SNI-s gyermekek befogadása az intézmény Alapító Okirata szerint történjen speciális szakemberek, asszisztensek biztosításával, segítségével, a szakmai, szakmaközi együttműködés és a tárgyi feltételek megteremtésével.



A tehetséggondozás fejlesztő-differenciáló megvalósítása a helyi nevelési-, pedagógiai programok tartalmában kapjon megfelelő - nem alábecsült és nem túlzott - hangsúlyt a gyermeki igények és szükségletek egyéni mérlegelése szerint. A kisgyermekkori tehetséggondozás markánsan eltér a későbbi életkorok tehetséggondozó megoldásaitól, ennek szakmai kultúrája épüljön be a gyakorlatba. Minden pedagógusképzés tematikáját dolgozzák át, egészítsék ki a tehetséggondozás szakmaspecifikus vonatkozásaival is.



Az esélyteremtés része a szegregált és az integrált nevelés egyaránt. A személyhez és a családhoz illeszkedő megoldásmódok, a rugalmas átjárható formák jelentik a tényleges esélyteremtést a pedagógia terén. A kreativitás, a művészetpedagógia, a szülők és gyermekek közös tevékenységbázisa szintén az esélyek egymáshoz közeledését segíti.



A kisgyermeknevelők, a pedagógusjelöltek felvételekor a pályára való alkalmasság vizsgálatánál a szerepvállalás kritériumai, és egyéb tartalmak kapjanak nagyobb szerepet.



A pályára készülő hallgatók részére az innovatív megoldások kerüljenek be az elméleti és a gyakorlati oktatásba. Ez és az Uniós képzések együtt segítik az innovációban történő folyamatos lépéstartást.



Tudatos, tervezett legyen - már a jelenben is - a gyermekek, a tanulók, a hallgatók, a nevelők, a pedagógusok, az oktatók mentálhigiénés egészségmegőrzése. Csak így valósulhat meg az igazán kompetens, kreatív, rugalmas, szabadságával élni tudó és a jövőt sikeresen építeni képes állampolgárok nevelése.







Összegzésképpen:

Az egységes irányítás, a standard ellenőrzés és az intézményi önállóság, egyéni arculat megőrzésének egyensúlyára kell törekedni.



A szülői partnerség és az intézmény irányításának aktívabb, a kompetenciákat és az együttműködés területeit körülhatároló megoldások kidolgozására van szükség.



A hazai kisgyermekellátás protokolljának egységes szemléletbe ágyazása elengedhetetlen. A sokszínű ellátási formákat a gazdasági helyzet indokolttá teszi, de a pedagógiai képzettség terén nagyon nagyok a különbségek, ez indokolja az egységesítés laza formáját.



A nevelés közügy, amelyben a siker kulcsa a kiegyensúlyozott, gyermekére figyelő szülő és a megbecsült, jól képzett, kreatív együttműködésre képes kisgyermeknevelő.









2011-05-24





Magyar Pedagógiai Társaság

Kisgyermeknevelési Szakosztály
2011. május 25. 10:01
„Kongresszus után - a változások folyamatában” konferencia

2011. május 27-28.





A Magyar Pedagógiai Társaság frissen megalakult Iskolai Könyvtári Szakosztálya felhívja a figyelmet az iskolában folyó oktató-nevelő munka kevésbé reflektorfényben álló szereplőjére és helyszínére: a könyvtárostanárra és a könyvtárra.

Most, amikor a formális tanulás helyett az informális ismeretszerzés komoly előretörése tapasztalható, amikor a tanárok változatos módszerekkel igyekeznek az érdeklődés és figyelem felkeltésére és megtartására, az olvasás és a szövegértés hatékonyabb elsajátítására, véleményünk szerint az iskolai könyvtár szerepe méltó helyére – kerülhet a magyar közoktatás rendszerében.



Ha követelmény a magas színvonalú és a korszerű tudás, az önművelődés, az információs keresőtechnikák készségszintű ismerete, sőt az egész életen át tanulás, akkor a könyvtár által megteremtett tudásközpont és az iskolai könyvtáros kulcsszereplője lehet az oktatási-nevelési folyamatoknak.

Ezt a lélektani pillanatot felhasználva szeretnénk vázlatosan bemutatni, mit is tehet az iskolai könyvtár, hogyan segítheti hatékonyan a tanulást, hogyan tudja kiegészíteni és gazdagítani a hagyományos ismeretszerzési utakat az iskolában.



A gyermek



Fontosnak tartjuk, hogy az új közoktatási törvényben, valamint a NAT keretében megfelelő hangsúlyt kapjon a könyvtárhasználati ismeretek oktatása.

Legyen valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézmény diákjának joga a mindennapos iskolai könyvtárhasználathoz a tanítás egész ideje alatt.



Ez a jelenleg érvényes jogszabályban is olvasható, de a gyakorlat alapján elmondhatjuk, hogy nem érvényesül. Ma a kb 4 – 5000 közoktatási intézmény mindössze 60 százalékában van könyvtár, s ezek felében nincs szakképzet könyvtárostanár.

A könyvtár nemcsak az információgyűjtés, keresés bázisa, de a rekreáció, a tehetséggondozás és fejlesztés központja is az oktatási intézményekben. Fontosnak tartjuk, hogy helye, szerepe, az alkalmazott könyvtárostanár ennek megfelelő hangsúllyal kerüljön be a jogszabályokba.

Komoly előrelépés volna az is, ha a Nemzeti Alaptanterv alapján az iskolai könyvtárosok által, saját intézményükre kidolgozott könyvtárpedagógiai programok végre élővé válhatnának.



A tanulás



Az egész életen át tartó tanulás alapfeltétele az információszerzés és rendszerezés képességének elsajátítása. Ezért tartjuk kiemelkedő jelentőségűnek, hogy a könyvtárhasználati ismeretek oktatása rendszeres legyen. Ehhez szükséges a könyvtárhasználatot oktató pedagógusok, könyvtárostanárok módszertani kultúrájának fejlesztése, hiszen jelenleg indult el a könyvtárpedagógia szakirány a felsőoktatásban, az utánpótlás meglesz, de a már pályán lévők továbbképzése szükséges. A könyvtárostanárok zömmel könyvtáros és pedagógus, tehát e két területet párhuzamosan jól ismeri, de ötvözni nem mindig képes.

Olvasásra nevelés, a tantárgyi metodika fejlesztése nézetünk szerint csak a felsőoktatás által felvállalt képzésekkel lehetséges.



Eredményesség



Az oktatási intézmények egy részének értékelésében van egy ma is működő szakfelügyeleti forma, ez az iskolai könyvtár. A felügyeleti szempontok elsősorban a könyvtár szakmai munkára kérdeznek rá, de kiegészülnek könyvtár-pedagógiai elemekkel is. Ami a szakfelügyelet munkájában problémás, az elsősorban az, hogy lehetetlenség teljesíteni azt az elvárást, miszerint 7 évente meg kellene látogatni egy intézményt. Kevés a megfelelően kvalifikált, a gyakorlatot jól ismerő szakértő e területen. Az ellenőrzésből kimarad a könyvtár pedagógiai tevékenysége, amely szintén anomália.



Az iskolai IMIP-vizsgálatoknál szintén nehézségbe ütközik a könyvtárostanár munkájának értékelése. Ennek oka az, hogy az iskolák nagy része nem alkalmaz külön szempontrendszert a speciális területek értékelésre, így a könyvtárostanár munkájának hatékonyságáról sem kap képet. Ugyanez a helyzet az intézményértékelésnél a könyvtár munkájának megítélésekor is.



Partnerség



A könyvtárostanárok, az iskolai könyvtár kettős kötődésű. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a készülő jogszabályokban ez világosabban megfogalmazódjon. Legyen folyamatos párbeszéd a kulturális és az oktatási vezetők között e kérdésben, legyen ennek hivatalos fóruma.



Az oktatási intézményen belül interdiszciplináris területet jelent az iskolai könyvtár, ezért az iskola valamennyi pedagógusával, valamennyi oktatott tantárggyal szoros kapcsolatban tud csak hatékony munkát végezni.



Legyen önálló életpályamodellje a könyvtárostanárságnak. Fontosnak tartjuk, hogy a könyvtárostanárok ne csak egyik, vagy másik hivatás képzéseit végezhessék el, hanem életpályamodelljük kialakítása legyen egyéni: mindkét szakma részét képezze ennek.



A munka világa



A szakképzésben kiemelt szerepe van a könyvtárnak. Nemcsak az oktatás, az információszerzés, de az olvasás, a szabadidő hasznos eltöltése tekintetében is. E területen missziós tevékenység a könyvtárosi, amelyet megszüntetni vétek. Kiemelten gazdag gyűjtemény a szakközépiskolai könyvtáraké, amely sokszor egy-egy szakma dokumentumait teljes mélységben, gazdagságban gyűjti. Ezek felszámolása nemcsak az oktatás számára veszteség.











2011. május 10.

Hock Zsuzsanna
2011. május 25. 9:20
Mivel többszörösen is felvetődött a tankötelezettség kérdése, az alábbi link friss reflexiókat tartalmaz, ezért a szekció részvevőinek a figyelmébe ajánlom:

http://www.hrportal.hu/hr/hova-vezet-a-16-eves-tankotelezettseg-20110525.html
2011. május 24. 14:07
Válasz Vedovatti Anildo hozzászólására (2011. május 24. 14:06):
„Kongresszus után – a változások folyamatában” konferencia

Budapest, 2011. május 27-28. BME Q épület





A MUNKA VILÁGA

szekció programterve

Szekcióvezetők: Szenes György – Sárik Zoltán



1. nap Május 27. Péntek: 13.30-17.30



Időpont Téma Előadó

13.30 – 13.55 Közoktatás – szakképzés Szenes György

13.55 – 14.20 A kamara szerepe a szakképzésben Bihall Tamás

14.20 – 14.55 NAT - szakképzés Kaposi József

14.55 – 15.30 Kérdések, válaszok

15.30 – 16.00 Szünet

16.00 – 16.20 Felnőttképzés és a munka világa Lakos István

16.20 – 16.40 Egy működőképes TISZK modell (Kanizsa TISZK) Mérksz Andor

16.40 – 17.00 Dobbantó program Kovács Anikó

17.00 – 17.30 Vita
2011. május 24. 14:06
A szekció részletes programja már olvasható a honlapon a "Szekciók" menüpont alatt!
2011. május 15. 13:41
Tudunk-e bölcs választ adni arra az ostoba kihívásra, mely a 15 éves tankötelezettség rémével a szakképzetlen fiatalokat (kamaszokat) tudja elképzelni egy magyarországi/európai munkaerőpiacon?
2011. május 15. 8:40
Válasz Szenes György hozzászólására (2011. május 2. 9:01):
Kedves Kollégák!

Meggyőződésem, hogy a szakmát tanuló fiatalokat is, szemben a mai helyzettel, matematikából tehetségesnek kell tekinteni, és ennek megfelelően tanítani. Ez azt jelenti, hogy a matematikáról, annak elméleti, filozófiai hátteréről a mostaninál sokkal több ismeretet kellene nyújtani, de csökkenteni az aprólékos technikai elemeket, viszont sokkal nagyobb figyelmet fordítani a gyakorlati problémamegoldásra, nehéz problémák megoldására. Ez egyben a hátrányos helyzet új szemléletét is jelentené. A hátrányos társadalmi helyzettel ugyanolyan csoportsajátosságok járnak együtt, mint a születési sérülésekkel és egyéb hátrányokkal, tehát speciális tanítási-tanulási módszerekre van szükség, de nincs szükség a követelmények minimalizálására. A folyamatok természetes menete szerint a nyugati demokráciákban csökken a természettudományok, a matematika és a műszaki tudományok szerepe a diákok életében. tehát beavatkozásra van szükség, és ez ezeknek a tantárgyaknak újragondolását igényli.

Munkácsy Katalin
2011. május 13. 14:28
A Magyar Pedagógiai Társaság a májusi országos konferenciára készül...



Mint ismeretes, „Kongresszus után – változások folyamatában” címmel kezdeményezte a 120 esztendős civil szervezet a VII. Nevelésügyi Kongresszus után három évvel un. „követő konferencia” szervezését. A BME vadonatúj Q épületében május 27-28-án sorra kerülő programon a nevelésügy mai kormányzati felelősei adnak tájékoztatást időszerű kérdésekről, feladatokról, a mintegy 400 résztvevő – szakemberek, szakmai szervezetek képviselői a széles értelemben vett nevelés minden területéről - e beszámolókat készül – konstruktív dialógus jegyében – egybevetni az egykori, időtállónak gondolt kongresszusi Ajánlásokkal (az ajánlás olvasható: www.nk7.hu-n).



A Magyar Pedagógiai Társaság Szakmai Kollégiuma a felkészülés jegyében tartotta május 13-án ülését. Benedek András professzor elnökletével – és vitaindítóját követően Bánhidyné Szlovák Éva, Bakonyi Anna, Fábry Béla, Kelemen Elemér, Makai Éva, Munkácsy Katalin, Simon Mária, Trencsényi László hozzászólásai nyomán alakult ki az a konszenzus, mely a társaság álláspontját gazdagítja majd a konferencián.



Az álláspontban az alábbiak körvonalazódtak. Fokozott szükség van a társadalmi felelősség gyakorlására az oktatást, a pedagógus- és gyerektársadalmat felzaklató, a megoldásokkal késlekedő vagy éppen talmi megoldásokat ígérő intézkedés- és nyilatkozathullámban. Racionalitást kell érvényesíteni megannyi irracionális megnyilvánulással szemben, európai horizontról, az európai fejlődés normáit és ütemét követően érdemes intézkedni az oktatásügyben. Fokozódik az igény a stabilitásra, a kutatásokkal, értelmiségi gondolkodással megalapozott megoldások stratégiailag érvényes gyakorlatára, a társadalmi békét megjelenítő konszenzuskeresés folyamatos eljárásaira.



A nevelésügy jövőképében legyen meghatározó az európai uniós határozat az „egész életen át tartó tanulás” stratégiájáról, mutatkozzék meg a társadalom fokozott figyelme és felelőssége a korai gyermekkori fejlesztések iránt, a hátrányos helyzetűeknek pedagógiai támogatása is markánsabban körvonalazódjék, a szakképzés reformja ne redukciót, a tanoncoktatás restaurációját jelentse, a felsőoktatás is a fejlődési pályát szolgálja, ideértve a pedagógusképzésnek is modernizáció és nem visszafejlesztés irányába mutató trendjeit. Az önkormányzatiság elve nem csorbulhat, fel kell lépni az ideológiai-politikai „egyenirányítás” törekvéseivel szemben.



Az összejövetel megállapította értékelés gyanánt, hogy a VII. Nevelésügyi kongresszus – híven e kongresszusok hagyományaihoz – a pedagógiai progresszió „gyülekezete” volt, a kritika is alapvetően a progresszív – humanisztikus, demokratikus, gyerekközpontú, „kliensközpontú” - törekvések jobb implementációját igényelte, jóformán új helyzetben a pedagógiai progresszió védelmére, a nemzetközi mezőnyben mutatkozó leszakadás elkerülésére kell felkészülnie a szakmának.



A konferencián határozott kiállást igénylő szakmai kollégium végezetül a kongresszusok tradícióit emlegette. Felidézte, hogy 1848 után, a Bach-korszak évei után is 20 évvel következett el Eötvös „népoktatási törvénye”, s az 1948-as, IV. Nevelésügyi Kongresszus „befagyasztása” után ( a számunkra oly jelentős „Balatonfüredi konferenciával” jelképezett '1956-ot, majd a Magyar Pedagógiai Társaság 1967-es megújítását is magába foglaló) évtizedekkel valósulhattak meg a kongresszus igényes állásfoglalásai. (T.L.)
2011. május 2. 9:03
Válasz Mohácsi Márta hozzászólására (2011. május 2. 9:02):
Nagyon érdekesnek ígérkezik a szekció témája. Érdeklődéssel várom!
2011. május 2. 9:02
Válasz Szenes György hozzászólására (2011. május 2. 9:01):
Érdeklődéssel olvastam „A munka világa” szekció vitaindító gondolatait. Jó magam is sokat foglalkozom a gazdaság és az oktatás kapcsolatával, regionális szinten. Kíváncsian várom az előadások tematikáját, a szekció munkatervét.
2011. május 2. 9:01
Szenes György – Sárik Zoltán



Vitaindító „a munka világa” szekcióhoz



A VII. Nevelésügyi Kongresszus is foglalkozott a munka világa és a szakképzés témájával. A szekcióban azt szeretnénk körüljárni, hogy melyek azok a főbb tényezők, amelyek kapcsolatot teremtenek a közoktatás, a szakképzés és a munka világa között.

A gazdaság szereplői gyakran hangoztatják, hogy az iskola nem elégíti ki a munkaerőpiac igényeit.



E témában az alábbi kérdésekre célszerű válaszolni:



• a gazdaság meg tudja-e fogalmazni elvárásait a fiatal munkavállalókkal szemben?

• a gazdaság milyen munkaerő-piaci előrejelzéseket tud adni rövidtávra, középtávra és hosszútávra?

• mi a feladata az iskolarendszerű szakképzésnek?

• az iskola meg tud-e felelni a gazdálkodó szervek elvárásainak?

• képes-e az iskola munkahelyre kész szakembert kibocsátani?

• felnőttképzés és a munka világának a kapcsolata

• iskolarendszerű szakképzés (szakközépiskola, szakiskola) és a gazdaság kapcsolata

• közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés kapcsolata



A fenti kérdések megvitatásához néhány gondolatot teszünk közzé.

Sokszor hangzik el a munkáltatók részéről kritikai hang a fiatal pályakezdő szakemberek felkészültségéről. Sorolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt nehezen tudják teljes értékű munkaerőként foglalkoztatni őket. Egyértelművé kell tennünk, hogy az iskola soha nem tud egy adott munkahelyre kész szakembert képezni, ez nem is lehet feladata. Olyan fiatalokat kell kibocsátani az iskolából, akik jó szakmai alapismeretekkel rendelkeznek, amelyekre a változó munkahelyi ismeretek ráépíthetőek. Meg kell tanítani a fiatalokat tanulni, hogy képesek legyenek a változó körülményekhez alkalmazkodni, képesek legyenek képezni magukat. A munkaerő-piaci előrejelzések megbízhatatlanok, a képzési ciklusra (3-6 év) nem tudnak prognózist mondani. Az iskolarendszerű szakképzés az azonnali igényeket nem tudja kielégíteni. Ezért az iskolának és a gazdaság szereplőinek meg kell egyezniük abban, hogy mit várak el egymástól. Mi az iskola feladat és mi a gazdálkodó szerveké az iskolarendszer szakképzésben és a pályakezdő fiatalok képzésében?

A jövőben a gazdaság szereplőinek az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia és vállalnia a szakmai képzésben, elsősorban a gyakorlati képzésben. A szakmai felkészítésben, a vizsgáztatásban az iskola szerepe és felelőssége azonban nem vitatható.

Végig kell gondolnunk, hogy a szakiskolában és a szakközépiskolában milyen képzési struktúrában lehet a legeredményesebb a közismereti és a szakmai képzésünk.

A következő évek feladata egy rugalmas, átlátható és átjárható szakképzési rendszer kialakítása a szakmunkásképzéstől a technikusképzésen és a felsőfokú szakképzésen át egészen a felsőoktatás mindhárom szintjéig. Ki kell alakítani az iskolarendszerű szakképzés, a felnőttoktatás és a felnőttképzés egymást kiegészítő rendszerét.

Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ), valamint a vizsgáztatás a tapasztalatok alapján módosításra szorul. Iskolarendszerben célszerű csak azokat a szakképesítéseket oktatni, amely a szakmacsoportra legjellemzőbb, legfontosabb ismereteket tartalmazzák. Ezeket szakmai elemzésekkel lehet meghatározni. A többi szakképesítést pedig a felnőttképzés keretében lehetne elsajátítani.

Az OKJ szerinti vizsgáztatás bonyolult, időigényes, túldimenzionált. Egyszerűsíteni kellene, meggondolandó egy olyan vizsgarendszer kifejlesztése, amelyben a vizsgázó egy komplex feladat megoldásával tudja bizonyítani, hogy birtokában van azoknak a kompetenciáknak, amelyekkel egy pályakezdő szakembernek rendelkeznie kell.



A fenti vitaindítóban csak felvillantottunk néhány megoldandó feladatot a közoktatás a szakképzés és a munka világa kapcsolatának témájában.

Szekciónkban ezekre szeretnénk megvitatni és javaslatot tenni a változtatás irányára.





Budapest, 2011. április