Üzenet írása
4  3  2  1  >> 
75. MPT
2012. szeptember 7. 15:40
Ádám György köszöntése



Köszöntő köszönet a Pedagógusok nevében – Ádám György 90 éves

90 év, közel egy évszázad - nagy idő - keveseknek adatik megélni…

Ráadásul milyen évtizedek?

Az első 78 év az igencsak zűrös XX. században (Trianon után, Erdélyben felnőve, a még huszonéves fiatalként megélt II. világháború, tanulmányok és családalapítás), de a legutóbbi 12 év, a nem kevésbé kavargó XXI. században sem elhanyagolható.



Ádám György esetében eseményekben imponálóan gazdag ez a történeti léptékkel is jelentős, túlzás nélkül nemzeti sorsfordulókhoz kapcsolódó időszak. Mivel ezekkel az évekkel közvetlenebb módon, hitelesebben mások foglalkoznak, ezért - itt és most – a pedagógiai szempontból érettebb, a tudását és bölcsességét már a követő generációknak átadó Ádám Györgyöt szeretném köszönteni. Különösen fontosnak érzem kiemelni Professzor úrnak azt a társadalmi szerepvállalását, melyet önzetlen módon, példamutató morális tartással, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökeként vállalt fel másfél évtizeden át. Ma Magyarországon civil társadalmi szervezet elnökének lenni - 15 éven át - nem kis vállalás, különösen akkor, ha azt a társadalmi-gazdasági kontextust szemléljük, mely az adott korszakra és az adott szervezetre sajátosan jellemző.











Ádám Györgyöt 1994-ben választották meg a Magyar Pedagógiai Társaság elnökévé. Egy olyan nagy múltú társaság első számú, szimbolikus vezetője lett, melyet 1891-ben az oktatás megújulásának szelleme hozott létre. A stabil és progresszív szakmaiságot képviselő, erkölcsi mintát nyújtó társaság első elnökei is egyetemi tanárok voltak: Heinrich Gusztáv professzor 1892-1904 között tizenkét évig, Fináczy Ernő professzor, a neveléselmélet ma is kiemelkedő hatással bíró tudósa, ezt követően 20 évig töltötte be az elnöki funkciót.



A Társaság a hazai nevelésügy progresszív szervezeteként jelentős hatást fejtett ki, különösen akkor, amikor a szakmai-társadalmi konszenzus kísérte a magyar iskolaügy fejlesztésének erőfeszítéseit. Ezért is tanulságos a Pedagógiai Társaság élettörténetének betiltó kényszerszüneteire utalni: ilyen volt a német megszállást követő 2 év, illetve az 1950. évi belügyminiszteri rendeletet követő 17 év. A hazai nevelésügy nehéz évei voltak ezek, de egyáltalán nem tekinthető problémamentesnek az Ádám György elnökségéhez kapcsolható 1994-2009 közötti időszak sem.





A válságban és reformtörekvésekben egyaránt gazdag időszak kiemelkedő jelentőségű civil-szakmai kezdeményezése volt az 1993-ban megtartott VI. Nevelésügyi Kongresszus, melyet a Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezett. Ebben az időszakban a kormányzati ciklusokon át konzekvensen érvényesülő törvényi keretek hol teljesíthetetlenül tág teret adtak a nevelés-oktatás gyakorlatának, hol pedig a hirtelen szűkülő gazdasági források kényszerítette kompromisszumokra és irányváltásra a hazai oktatásügyet és a pedagógus szakmát. A neveléssel-oktatással hivatásszerűen foglalkozók számára a Magyar Pedagógiai Társaság a legnagyobb szakmai-civilszervezetté vált ezekben az években, és a nevelésügyben az eredeti szándékok megvalósítójaként volt képes működni.



Az eredeti hitvallás beteljesítése, s e misszió következetes érvényesítése, Ádám György személyéhez, bölcs és következetesen határozott szakmaiságához, a progressziót mindig vállaló egyéniségéhez kapcsolódott. Személye tudósként és emberként hiteles és morális szempontból egyértelmű támpontot kínált ezekben az években a hazai közoktatásügy, különösen az ezredforduló időszakára jellemző útkereső próbálkozásaihoz. Elnöki tevékenységének kezdete és záró szakasza is a magyar oktatásügy jelentős eseményéhez, a Társaság által kezdeményezett és szervezett Nevelésügyi kongresszushoz kapcsolódott.







A 2008 augusztusában megtartott a VII. Nevelésügyi Kongresszus józan ajánlásaira és szakmai késztetéseire ma is az egyik leghitelesebb szakmai referenciaként tekinthetünk.

Szorosabb személyes kötődésem Ádám Györgyhöz is ezekben az években formálódott:

2007-ben a Tanulás életen át akadémiai elnöki bizottság keretében azzal az illúzióval kezdtünk munkába, hogy a hazai tudományos élet figyelmét felkeltve, és a kormányzati ingerküszöböt is túllépve sikerül a konzervatív, az intézményi oktatás-nevelés mindenkori problémahalmazába bonyolódó szemléleti korlátok leépítését megkezdeni, az ezzel kapcsolatos felismeréseket tudatosítani. Mint annyi mindenben, ebben sem sikerült korszakos áttörést elérni, az elittanulásban élre törekvő szándékok Európa sereghajtójává tették a hazai felnőttoktatást, és az életen át tartó tanulás ügye olyan szlogen maradt a mai napig, mely sokaknak egyre kevesebbet jelent (sajnos). Az „ügy” sikertelensége azonban nem feledteti a tényt, hogy Ádám György a pszichofiziológus élő példája annak, hogy – idézve őt – „…az agy működése: a felhalmozás és kirekesztés – az agyban a genetikailag rögzített, hálózatokban szerveződött idegsejttömegeknek ez a begyűjtő és egyben kiszűrő, szakadatlan, mindhalálig érvényesülő, kerttős arcú tevékenysége biztosítéka és egyben meghatározója annak az általános érvényű működésnek, amit life long learning terminussal jelölünk.”







Bár e lényegi gondolat a pszichofiziológus szakmaiságát, tudományos felismerésének egyetemes jellegét emeli ki, azonban Ádám György emberségét, a köz szeretetére való kiemelkedő képességét is szeretném Társaságunk nevében egy szép Széchenyi kötettel megköszönni, idézve a legnagyobb magyar ismert, bár ritkábban használt gondolatait, melyek ezen alkalom esetében joggal illenek Ádám Györgyhöz – „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.” Illetve a pedagógusok iránti elkötelezettségét megköszönve „Akkor élsz, ha másokért élsz.”



Jó egészséget, sok boldogságot Tisztelt Professzor Úr!



Elmondta Benedek András, az MPT elnöke az Akadémián rendezett 2012. augusztusi ülésen.
2012. augusztus 17. 8:39
tani-tani.info üzenete a Taní-tani Online webhelyről



Kedves Olvasónk! Kedves Barátunk!



Ön mint regisztrált felhasználó és visszatérő látogató különösen fontos nekünk, ezért engedje meg, hogy ebben a levélben külön is felhívjuk a figyelmét arra, hogy a Taní-tani Online honalpja megújult. A változtatásnak két alapvető oka volt. Egyrészt frissíteni kellett a Drupalt, a honlapot működtető szoftvert. Weboldalunk még a 6-os változatban készült, azóta azonban egyre inkább terjed a 7-es változat, és nekünk lépést kell tartanunk ezzel a fejlődéssel. Nagyjából olyan ez, mint amikor valaki a Windows XP-ről áttér a Windows 7-re, de úgy, hogy minden adata és beállítása megmarad. Mi is mindent megtettünk azért, hogy Ön ne érzékeljen semmilyen problémát az átállás után, de legjobb igyekezetünk ellenére is előfordulhat, hogy valamilyen korábbi beállítása elveszett. Ezért előre is elnézését kérjük.



Másrészt arra törekedtünk, hogy az oldal dizájnja korszerűbb és használhatóbb legyen. Ennek talán legfontosabb eleme, hogy a főszöveg hasábja lényegesen keskenyebb és ezáltal olvashatóbb lett.



Arra kérjük, legyen a segítségünkre az oldal tesztelésében. Megköszönnénk, ha megírná nekünk, ha bármilyen problémába ütközik a használat során, még ha Ön nem is tartja azt lényegesnek. Azt is szívesen vesszük és megfontoljuk, ha javaslatot tesz új funkciók és vizuális megoldások megvalósítására. Ezen a címen érhet el minket: editor@tani-tani.info .



Végül ne feledje: jelen vagyunk a Facebookon is, ahol az online pedagógiai sajtó új írásaira is rendsszeresen felhívjuk olvasóink figyelmét:

http://facebook.com/tanitani.online



Jó olvasást kíván

Knausz Imre

főszerkesztő
2012. július 25. 21:46
2012 az egész világon Korczak emlékév. 100 évvel ezelőtt hozta

létre Janusz Korczak az első árvaházát Varsóban és 70 éve annak,hogy mártírhalált halt 200 neveltjével együtt koncentrációs táborban.

A Magyar Pedagógiai Társaság kiemelt rendezvényei ezekhez az évfordulókhoz kötődnek. Két eseményről van szó: 2012. szeptember 21. és 2012. december 10.



2012. szeptember 21-én a budapesti Lengyel Intézetben egész napos konferenciát tartunk

„Az emberi méltóság pedagógiája – Janusz Korczak öröksége „ címmel.

A konferencia előadói :

Bánki Dorottya: A nevelőmunka módszerei

Büki Péter: Párhuzamos életrajzok

Csillag Ferenc: Jogok és kötelességek vagy kötelességek és jogok?A központi

szabályozás várható hatásai az iskola világában

Fodor László: Korczak pedagógiai eszméinek és törekvéseinek időszerűsége

Füzéki Bálint: Sztehlo Gábor pedagógiai tevékenysége

Iványi Gábor: A humanizmusról

Makai Éva: Korczak követőjeként a pedagógia poros/z/ útjain. Egy tanár feljegyzései

Molnár Lajos: Üzenet a múlt századból mindannyiunknak, avagy Korczak méltányossága

Rózsás Ildikó: Gyermekjogok érvényesítése a közigazgatásban

Simon Mária: Korczak Magyarországon

Trencsényi László: Tanulói részvétel és a gyermeki jogok





Regisztrálni lehet a Magyar Pedagógiai Társaság emailcímén ( mpt@index.hu )

Minden a gyermekek jogaiért, a nevelés ügyéért érdeklődőt szeretettel

várunk.

A jelentkezőket elektronikus levélben értesítjük a részletekről, illetve a decemberi, az ELTE Pedagógiai Karán sorra kerülő második, immár nemzetközi programról.
2012. július 5. 19:57
Konferencia-felhívás

A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara

2012. október 26-án rendezi

XVI. APÁCZAI-NAPOK nemzetközi tudományos konferenciáját

Szolidaritás és párbeszéd a nemzedékek között

címmel.



Mottó:

„… megbecsülöm azokat, aki megelőznek, de a magam részéről azokat is, akik utánam jönnek.”

Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia

A konferencia 16 szekcióban várja a résztvevőket a neveléstudomány, a szociológiatudomány, a nyelvtudomány, a matematikatudomány, természettudomány, a sporttudomány, a turizmus, az andragógia, a közművelődés területén.

Szekciók:

1. Társadalomtudományok:

Nemzedékek közötti szolidaritás szerepe a jóléti szolgáltatásokban

2. Gazdálkodástudományok, turizmus:

Nemzedékek és a turizmus

3. Sporttudományok I.:

A fizikai aktivitás és a minőségi öregedés

4. Sporttudományok II.:

Aktív életvitel időskorban

5. Humánerőforrás-fejlesztési és tanácsadás:

A generációk, a HR és a tanácsadás

6. Matematikai tudományok:

Matematikai gondolkodás megújulása

7. Természettudományok:

Generációk egy célért a botanikában

8. Nyelvtudományok I.:

Nyelvek, kultúrák és nemzedékek párbeszéde – egész életen át

9. Nyelvtudományok II.:

Nemzedékek nyelvváltása

10. Irodalomtudományok:

Nyelvhasználat és irodalom a XXI. század elején

11. Neveléstudományok, gyógypedagógia:

Az élethosszig tartó gyógypedagógiai ellátás lehetőségei és korlátai egy idősödő társadalomban

12. Neveléstudományok:

Tradicionalitás – Modernitás – Pedagógiai valóság

13. Művészetek:

Az idő tényezője a művész életében és pályáján

14. Bölcsészettudományok, andragógia I.:

Az időskor „aranykor”?

15. Bölcsészettudományok, andragógia II.:

Az időskor megítélése a művészetekben és a tudományokban

16. Interdiszciplináris szekció:

A nemzedékek közötti szolidaritás filozófiai, szociológiai megközelítései

A konferenciára jelentkezni lehet előadással, valamint poszterrel. Az előadások időtartama 20 perc, ezt 5 perc vita követheti, az előadás nyelve magyar, angol, francia vagy német lehet. A poszterek formátuma max. 80 x 100 cm, nyelve magyar, angol, francia, német.

Az absztraktokat az elektronikus jelentkezési lap részeként kérjük elküldeni.

A konferencia kezdési időpontja: 2012. október 26. 10.00 óra

Programterv

9h00-10h00 Regisztráció

10h00 Plenáris ülés

11h00-13h00 Szekcióülések

13h00-14h00 Büféebéd

14h00-18h00 Szekcióülések

Regisztráció, jelentkezés:

A konferenciára kizárólag elektronikus úton lehet jelentkezni: http://ak.nyme.hu/apaczainapok

A regisztrációs határidőn túl beérkező jelentkezéseket nem tudjuk befogadni.

A jelentkezés határideje: 2012. szeptember 24.

A konferencia regisztrációs díja: 5 000 Ft.

A regisztráció magában foglalja a részvételt a konferencia plenáris ülésén és a szekcióüléseken, a kísérő művészeti programon, valamint magában foglalja a konferencia kiadványait, büféebédet, a kávét és a frissítőket.

A konferencia regisztrációs díját a jelentkezők átutalással 2012. szeptember 28-ig az alábbi számlaszámra fizethetik be.

Név: Nyugat-magyarországi Egyetem

Bankszámlaszám: 10033001-00290610-00000000

Külföldről történő utalás esetén további adatok:

IBAN szám: HU58 1003 3001 0029 0610 0000 0000

SWIFT: MANEHUHB

Az átutalás közlemény rovatában feltüntetendő:

 XVI. Apáczai-napok Konferencia 2012,

 résztvevő neve, intézmény.

A konferencia helyszíne:

A plenáris ülés helyszíne, valamint a szekcióülések és a poszterek kiállításának helyszíne a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar I. számú épülete (Győr, Liszt F. u. 42.).

Szállás: 2012. évben a konferencia egynapos, ezért igény esetén a szállás foglalása egyénileg történik. A konferencia résztvevőinek kedvezményes áron szállást biztosítunk a Hotel Famulusban**** (9027-Győr, Budai u. 4”6.). Szállásfoglalás: ertekesites@hotelfamulus.hu valamint a 96/547-770-es telefonszámon. Részletes információ a szállodáról megtalálható a www.hotelfamulus.hu oldalon.

A konferencia programjáról, a gyakorlati tudnivalókról, valamint a publikáció formai követelményeiről elektronikus körlevélben tájékoztatjuk a regisztrált résztvevőket.

Információ kérhető az alábbi elérhetőségeken:

Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar

Apáczai-napok Szervezőbizottsága

Nagy Mónika sajtóreferens

9022 Győr, Liszt Ferenc utca 42.

Honlap: http://ak.nyme.hu E-mail: apaczainapok@atif.hu ,

Telefon: +3696/503-619 Fax: +3696/329-934
71. HAT
2012. április 22. 18:01
Vár az Agóra Oktatási Kerekasztal!

Még lehet regisztrálni!



www.tanszabadsag.hu
2012. április 22. 18:01
peticiok.com



Egy hét alatt 900 aláíró a sajókazai iskola védelmében!

Érjük el az ezret!
69. OHA
2012. március 16. 7:46
Céljaink





Az Oktatói Hálózat (OHA) a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók autonóm szerveződése. Célja a honi felsőoktatás értékeinek megőrzése és megújításának előmozdítása. Létrehozását az a meggyőződés motiválta, hogy a felsőoktatás jelenleg zajló átalakítása ezekkel a célokkal ellentétes következményekre vezet. Egyetértünk azzal, hogy a korábbi szabályozás sok tekintetben módosításra szorul, ugyanakkor bármilyen módosítást csak abban az esetben tartunk elfogadhatónak, ha az nem korlátozza a felsőoktatási intézményekben zajló tanítás és kutatás szabadságát, a felvételizők és a hallgatók esélyegyenlőségét, az oktatás költségeinek igazságos megosztását és a diplomások szabad munkavállaláshoz való jogát. Ragaszkodunk ahhoz is, hogy bármilyen jogszabály-módosítás csak alapos elemzések, hosszú távú hatástanulmányok, érdemi szakmai és társadalmi egyeztetések után következhessen be. Feladatunknak tartjuk, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg annak érdekében, hogy a magyar felsőoktatási intézményekben kiszámítható és átlátható finanszírozással, a nemzetközi együttműködésekbe minél jobban bekapcsolódva, világszínvonalú kutatási eredmények szülessenek és világszerte versenyképes képzésben részesüljenek a tanulni vágyók – származásuktól és anyagi lehetőségeiktől függetlenül. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen felsőoktatás, amellett hogy a magyar gazdaság egyik sikerágazata lehetne, szükséges feltétele annak, hogy Magyarország ne csak versenyképesebb, hanem egyúttal szolidárisabb és demokratikusabb állammá is váljon. Egyszerre tekintjük hivatásunkból fakadó és állampolgári kötelességünknek, hogy felemeljük szavunkat minden olyan kormányzati törekvéssel szemben, amely a fenti célok ellen hat, továbbá kötelességünknek tartjuk azt is, hogy közösen lépjünk fel a rögtönzésszerű, diktatórikus és centralizáló oktatásirányítással és következményeivel szemben, élve mindazon lehetőségekkel, amelyek a civil szféra számára rendelkezésre állnak.



2012. március.







* * *





Alapító nyilatkozat



Mi, magyar egyetemi és főiskolai oktatók, a mai napon létrehoztuk az Oktatói Hálózatot.



Kezdeményezésünket az új felsőoktatási törvény és a felsőoktatás működését érintő kormányzati intézkedések miatti aggodalom szülte.



Elutasítjuk a felsőoktatási intézmények autonómiájának csorbítását, az oktatás és kutatás szabadságának korlátozását.



Elutasítjuk a rögtönzésszerű, diktatórikus és végletesen centralizáló oktatásirányítást, amely az oktatás alsóbb fokozatain és a felsőoktatásban is súlyos károkat okoz.



Elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy a kormány a felsőoktatás egy sor fontos kérdését rendeleti úton és nem törvényi szinten szabályozza.



Követeljük, hogy a kormányzat vonja vissza az alapos elemzések, hosszú távú hatástanulmányok és érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket.



Támogatjuk a Hallgatói Hálózat törekvéseit és a Hallgatói Fórumon február 15-én elfogadott 10 pontot.



Követeljük, hogy a felsőoktatás átalakítása során kiemelt szempont legyen az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság.



Elutasítjuk a keretszámok önkényes és szakmailag indokolatlan csökkentését és a forráskivonás egyéb átgondolatlan módjait, amelyek következtében lehetetlen helyzetbe kerültek a továbbtanulni vágyó fiatalok, és nagy múltú képzési területek jövője vált bizonytalanná.



Meggyőződésünk, hogy a magyar munkaerőpiac problémáira nem a hallgatók mozgásszabadságának szerződéses megkurtítása a jó válasz.



Fontosnak tartjuk, hogy a közszféra részeként működő állami felsőoktatási intézményekben az oktatók szabad légkörben és kiszámítható környezetben dolgozhassanak.



Várjuk a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók csatlakozását. Javasoljuk, hogy minél több felsőoktatási intézményben alakuljanak helyi oktatói hálózatok, amelyek az országos Oktatói Hálózat közvetítésével összehangolhatják fellépésüket.



2012. február 17.



Az Oktatói Hálózat alapítói
2012. január 31. 19:14
Közlemény

A 2012. január 1-jén állami fenntartásba vett 214 közoktatási intézményben a tanév közben a NEFMI megszüntette az intézményvezetők vezetői megbízását és pályázatot írt ki azok betöltésére. A vezetői megbízások idő előtti visszavonásának az átvételről szóló törvényi indokon túl, (melyek a kormány kétharmados parlamentje egyetlen ülésének döntése által megváltoztathatók), semmilyen szakmai indoka nincs.

A Nemzeti köznevelésről szóló törvényi célokban megfogalmazott alapelvekkel nem egyeztethető össze az intézmények vezetőinek ilyen eszközökkel való kezelése. A törvény szövege szerint: „ A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg. A köznevelés egyetemlegesen szolgálja a közjót és a mások jogait tiszteletben tartó egyéni célokat.”

A kormányzati kommunikáció a törvényi változtatás kényszert folyamatosan a közoktatás színvonalának az elmúlt évtizedben tapasztalt súlyos csökkenésével indokolta. Ez az intézkedés nemhogy nem emeli, hanem csökkenti a meglévő rendszer színvonalát és a megvalósítás feltételeit még jobban elbizonytalanítja. Ugyanis azt sugallja, hogy az intézményvezetés, a vezetők személye lényegtelen eleme a közoktatási intézmény működésének. Ez a szemlélet az egész fejlett világban közismert vezetéselmélet eddigi tudományos kutatásait hagyja figyelmen kívül.

Ez az eljárás az érintett 214 intézmény életét súlyosan megzavarja, működését veszélyezteti, továbbá a 2013. január 1-jén állami fenntartásba kerülő több ezer intézmény vezetését is elbizonytalanítja. A szakképző intézményekben várható összevonások után újabb, egyes intézményekben egy éven belül háromszor is vezetőváltásra kerülhet sor. Ez az eljárás egyáltalán nem segíti a közoktatás magasabb színvonaláért meghirdetett közszolgálatot, s így mind az irányító NEFMI-nek, mind az érintett iskoláknak hátrányos.

A leírtak miatt az alábbi szervezetek tiltakoznak a NEFMI intézményvezetőket érintő méltánytalan eljárása ellen:

• Oktatási Vezetők Szakszervezete

• Közoktatási Intézményvezetők Munkáltatói Szövetsége/ European Federation of Education Employers tagszervezete

• ESHA Hungary

• "Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel" Óvodapedagógusok Országos Egyesülete

• Általános Iskolai Igazgatók Országos Szövetsége

• Gimnáziumok Országos Szövetsége

• Magyar Szakképzési Társaság



Budapest, 2012. január 30.
67. HAT
2011. december 6. 0:36
Becsengettek? Kicsengettek?





A Hálózat a Tanszabadságért üzenete a "Köznevelési törvényről"









Kedves Honfitársunk!



A Magyar Országgyűlés a hírek szerint december 19-én

tartja a "végszavazást" arról a törvényről, melynek

szakszerűtlenségét, méltánytalanságát hálózatunk a

parlamenti vita kezdete óta

nyilvánosan bírálta nemcsak az "éteren" át, de a

Kossuth-téri folyamatos Fogadóórákon is - emberközelben,

személyes jelenléttel.

Azt tervezzük, hogy a törvény parlamenti szavazásával

egy időben

felhívjuk a figyelmet



még egyszer



a rossz törvény káros társadalmi következményeire.



A Hálózat a Tanszabadságért ezen a napon is folytatja

küzdelmét a gyerekközpontú, családbarát, pedagógust

tisztelő humanista, demokratikus iskolarendszerért,

elért vívmányok védelmében, új veszélyek ellenében.

Legyen társunk! Jöjjön ki a térre!



Jelenlétünkkel tiltakozzunk a törvény ellen!

Miután a törvényhozás végső menetrendjét



még nem ismerjük, kérjük, kövesse mozgósító híradásainkat!



www.tanszabadsag.hu



"az nem lehet, hogy ész erő....."
2011. november 25. 7:45
Tételes válaszok a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkársága által készített, „Valótlanságok és tények az új köznevelési törvénnyel kapcsolatban” című tájékoztató írásban szereplő állításokra



Készült a Hálózat a Tanszabadságért tagjainak észrevételei alapján





A NEFMI Oktatási Államtitkársága készített egy leírást, amely az általa az Országgyűlésnek benyújtott köznevelési törvénytervezetet ért bírálatokra válaszol. A „kritika kritikája” számos helyen valótlan tényeket állít, felszínes, alapvető szakmai pontatlanságok, önellentmondások jellemzik, és több pontján nem érdemi vitapontokat, hanem inszinuáló, személyeskedő megjegyzéseket tartalmaz.

A Hálózat a Tanszabadságért alapító tagjai az államtitkárság által írottakat nem hagyhatják szó nélkül. A „kritika kritikájának kritikájában” kitérünk az államtitkárság írásában szereplő pontokra, elemezzük az azokban foglaltakat, bemutatjuk, mely részein találhatók az említett valótlanságok, felszínes megközelítések, szakmai tévedések, ellentmondások, és személyeskedések. Az irományt nem tartjuk méltónak Magyarország kormányához, kérjük a készítőit, hogy kérjenek bocsánatot a pedagógus társadalomtól annak színvonaláért, illetve az érintettektől az inszinuációkért.

Minden nap megjelentetünk egy további pontot az elemzésünkkel, sorban, az államtitkárság írása szerint. Nézzük az első pontot!





I.



Az államtitkárság állítása:

„Nem igaz, hogy az oktatási intézmények fenntartói jogának átvételével a kormány célja a központosítás.



Az igazság:

Az intézkedés célja az állami felelősség és a hozzá tartozó jogkörök megbillent egyensúlyának helyreállítása. Korábban a szocialisták és a liberálisok az esélyegyenlőség jelszavát hirdetve egy anyagi alapon diszkrimináló rendszert működtettek. Míg a gazdag önkormányzatok területén lévő intézményekben többletszolgáltatásokhoz jutottak a gyerekek, a szegényebb településeken az előírt minimumot sem kapták meg minden esetben. A kiegyenlítő szerepet most már csak az állam tudja betölteni.

Lásd a törvényjavaslat 2. § (1)-(3), illetve 3. § (9) bekezdését!”



A válaszunk:

Hogy mi a kormány célja, arról úgy lehet tudomást szerezni, hogy e célról nyilatkozik. A kormány valóban nem nyilatkozott úgy, hogy a célja a központosítás lenne. Elképzelhető, hogy születtek olyan vélemények, amelyeket e pontban az államtitkárság cáfolni akar, de a komolyan vehető szakmai kritika sosem a kormány céljairól, szándékairól és elképzeléseiről szól (ezek, ha nem explicitek, nem is érdekelhetnek egy szakértőt). A komolyan vehető kritika arról szól, hogy várhatóan, egy józan előrejelzés alapján mi következik majd be. Márpedig

• az iskolák fenntartói jogainak egyszeri (a törvénytervezetben szereplő) állami átvétele igenis központosítás,

• az, hogy a 2000 fő alatti településeknek a későbbiekben sem lesz lehetőségük még köznevelési megállapodás keretében sem átvenni a fenntartói jogokat, igenis központosítás,

• az is központosítás, hogy egyelőre teljesen meghatározhatatlan, esetleg nagyon nehezen teljesíthető feltételek megléte esetén kaphatja meg a helyi önkormányzat a fenntartói jogokat,

• központosítás a kötelező tananyag egy részének NAT-ban való rögzítése,

• központosítás, hogy a tervezetből egyelőre az olvasható ki (törvényszövegben nem elfogadható többértelmű megfogalmazásban), hogy minden iskolatípusra csak egy „választható” kerettanterv lesz, hacsak egy iskola alternatív intézményként nem készít saját kerettantervet, azt nem akkreditáltatja, amely akkreditációnak a szabályai egyelőre ismeretlenek, vagy ha nem egyházi iskola,

• központosítás, hogy az egész szabályozás eredményeként a helyi tantervnek csak a 10%-a lesz az iskolában meghatározható

• az is központosítás, hogy a pedagógiai szolgáltatásokat a kormány csakis bürokratikus rendben működő, állami szervezetekkel kívánja teljes egészében biztosítani, vagyis megszűnésre kárhoztatja az e területen kibontakozó piacot,

• és központosítás a tankönyvterjesztés egészének állami kézbe vétele is.



Az a megoldás, hogy az óvoda önkormányzati fenntartású lesz, az iskola viszont állami, további veszélyeket jelent. Az önkormányzatnak anyagi érdeke fűződik majd ahhoz, hogy a gyerekek a lehetséges legkorábbi időpontban átkerüljenek az iskolába, s a lehető legszűkebb legyen azon gyerekek köre, akik betöltötték ugyan hatodik életévüket, de iskolaérettség hiányában indokolt lenne, hogy még egy évig óvodában legyenek, és ezt a megoldást a szülők is jónak tartják. Nem állítjuk, hogy minden önkormányzat mindig ezen érdekének és csak annak megfelelően fog cselekedni, de a nehéz anyagi helyzet sok helyhatóságot kényszeríthet erre.

Nem világos, mi biztosítja, hogy a rendelkezésre álló források állami elosztása valóban igazságos lesz, illetve figyelembe fogja venni a különböző területek, intézmények eltérő költségigényeit. Tudni fogja-e a központi fenntartó, hogy a helyi vállalkozók miben s mennyit segítenek? Költségracionális lesz-e a helyismeretet nélkülöző állami fenntartás? Helyismereten itt nem csupán az iskola, hanem a gazdasági környezet ismeretét is kell érteni. Az esélyegyenlőségre törekvő rendszerekben az állam ellensúlyoz, kiegészít, de nem veszi át a finanszírozás egészét. A szubszidiaritás elve nem azonos az egyenlő központi elosztás elvével.

Az állam nyilván az önkormányzati támogatás csökkentésével tudja majd megszerezni azt a forrást, amely az állami fenntartás drasztikusan megnövekedő költségeinek fedezéséhez szükséges (amit eddig az önkormányzatok adtak az iskoláknak, azt valahogyan továbbra is biztosítani kell állami forrásból). Hogy fog ez történni? Milyen elvek alapján? A tanulólétszám arányában? De attól az önkormányzattól, amely eddig sem tudott adni az iskolájának plusz támogatást, vagy csak nagyon keveset, hogyan lehet majd tanulólétszám-arányosan elvonni támogatást? Vagy nem lesz ilyen arányosság? De akkor milyen lesz? Végiggondolta ezt egyáltalán valaki?

Sok önkormányzat épített iskolát, újította fel az épületeket, vásárolt berendezéseket, oktatási eszközöket. Ez a vagyon részben a helyben lakó közösség által termelt javakból jött létre. Ezt most az állam elrekvirálja. Ezek a megoldások – amint az a már az Országgyűlés előtt lévő, a fővárosi és a megyei önkormányzati fenntartású intézmények állami kézbe vételéről szóló törvényjavaslat szövege szerint is világos – egy kb. 60 évvel ezelőtti folyamathoz rendkívül hasonlók. Egy különbség van: az egyházi iskolák és más nem önkormányzati fenntartású intézmények „elvétele”, államosítása egyelőre nem került szóba.

Nyilvánvaló, hogy a magyar iskolarendszer irányítási struktúrája valóban alapos elemzésre, és nagy valószínűséggel tényleg változtatásra szorul. Ezzel kapcsolatban léteznek tudományos igényű közgazdasági, közigazgatási, jogi elemzések, amelyek nagyjából egységesen arra a konklúzióra jutottak, hogy egy tankerületi, elsősorban a kistérségekhez kötött, vagy velük kapcsolatban álló fenntartókra épülő irányítási rendszerre van szükség. A szakirodalomban, elsősorban a Zöld könyvben az ezzel kapcsolatos érvek megtalálhatók. Közülük is kiemelhető, hogy a jelenleginél integráltabb, de az állami központosítástól távol álló iskolairányítási struktúra kialakítása elsősorban az esélyegyenlőtlenséggel kapcsolatos problémák megoldása terén jelentene sokat, s ezért a magyar iskolarendszer fejlődése szempontjából jelentős átalakulás lenne. Nem állítható, hogy ez az egyetlen szakmai álláspont, vannak szakemberek, akik érvelnek az önkormányzati irányítás megtartása mellett is. Olyan szakmai véleményt azonban, amely az állami irányítás visszahozatalát erősítené, nem ismerünk.

Olyan szakmai diskurzusra lenne szükség, amely a szubszidiaritás, valamint a racionális feladatmegosztás elveiből kiindulva szakmai elképzelések közötti döntést eredményezne (nem kizárva további, tudományosan megalapozott koncepciók megszületését, vagy a jelenlegiek átalakulását). Ebben a pillanatban szakmailag nem vehető komolyan az államosítás koncepciója.

Az iskolák finanszírozásában meglévő egyenlőtlenségek valóban súlyos gondot jelentenek a magyar oktatási rendszerben, a kérdésfelvetés tehát nagyon is indokolt. Az egyetlen reális megoldásnak a fenntartói jogok állami kézbe vételét tekinteni azonban erős túlzás. Decentralizált rendszerben is lehetséges a finanszírozásbeli durva egyenlőtlenségek megszüntetése. Például egy tankerületi rendszerben, ahol az iskolák költségvetésének 100%-a az ország költségvetésében rögzített összeg része, ez a probléma megoldható, ehhez nem kell állami kézbe vétel. De sok másféle megoldás is elképzelhető, ahogyan a szakirodalomban ilyenek szerepelnek is. Az sem biztos, hogy az egyenlőtlenségeket 100%-ig ki kell egyenlíteni. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországon minden iskola ugyanolyan „szegény”, illetve ugyanolyan „gazdag” legyen, akkor miért nem mondjuk azt, hogy így legyen ez az egész Európai Unióban? Netán az egész világon. Az abszurd, és demagóg felvetés jól mutatja, hogy az egyenlőtlenség nem teljesen ördögtől való. Az állam feladata az lehetne, hogy az esélyek egyenlőségét, vagyis az egyes települések, régiók gazdasági, társadalmi felemelkedéséhez szükséges bizonyos feltételeket biztosítsa. És ez elsősorban nem a működési költségek elosztásának a problémája, hanem az a kérdés, hogy a fejlesztési források miképpen oszlanak el. Ismét arról van szó, hogy a törvénynek szakmai bizonyítékokon kellene alapulnia, és kimunkálását valódi, intenzív szakmai, és arra épülő társadalmi diskurzus keretében kellene végezni.





II.





Az államtitkárság állítása:

„Nem igaz, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat.

Az igazság:

A törvényjavaslat 2. § (3) bekezdése egyértelműen kijelenti: „Köznevelési intézményt az állam, e törvény keretei között települési önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá más szervezet vagy személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát – jogszabályban foglaltak szerint – megszerezte.”

Az óvodai ellátás továbbra is a települési önkormányzatok feladata, az általános iskola, középiskola, alapfokú művészeti iskola és kollégium fenntartását a kétezer főnél nagyobb lakosságszámú települések köznevelési szerződéssel vehetik át az államtól.

Lásd a törvényjavaslat 74-76. §-át!”



A válaszunk:

A települési önkormányzat átvenni azt tudja, ami az államé, az államnál van. Azaz implicit módon az előzetes államosítás ebben az érvben is benne van. Az államtitkárság azt állítja, hogy „Nem igaz, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat”. De az első állítása (itt [ide egy link kell] olvasható a rá adott kritikánkkal együtt) meg az volt, hogy „Nem igaz, hogy az oktatási intézmények fenntartói jogának átvételével a kormány célja a központosítás”. Ez utóbbi állítás implicit módon feltételezi, hogy az állam átveszi az oktatási intézmények fenntartói jogát. Ezzel az államtitkárság önmagát cáfolja, ellentmondásba keveredik. De természetesen az előző ponttal kapcsolatban általunk leírtak [az „előző pontban általunk leírtak” legyen egy link] megfelelő, az állítást cáfoló bizonyítékokat jelentenek az államtitkárság érvelésével szemben. Az előbbi pontnál [az „előző pontnál” is legyen link] megadott felsorolás első három bekezdése azt bizonyítja, hogy az állam igenis elveszi a fenntartói jogokat az önkormányzatoktól. De ezt az államtitkársági érvelés is explicit módon tartalmazza (pl. a 2000 főnél kisebb települések iskolái esetében).

Nem érthető – még az írás szerzőinek logikája szerint sem –, hogy miért kell teljesen lehetetlenné tenni, hogy a 2000 fő alatti lakosságszámú települések iskolái helyi irányítás alatt álljanak. Az ilyen települések között nem kevés lehet, amely képes lenne megfelelő financiális feltételeket biztosítani oktatási intézménye számára. Felmerül a gyanú, hogy ennek oka az, hogy állami irányítás esetén ezek az iskolák, illetve egy részük nagyon könnyen, egy tollvonással megszüntethetők lennének. Ez a „cél”, „szándék” leírva sehol nem szerepel, azonban egyrészt mint lehetőség komolyan felmerül, másrészt az oktatáspolitikai döntések előkészítésének folyamata, illetve az ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzete is egész hihetővé tesz egy ilyen megfontolást.

A fenntartói jogok átvétele, majd megállapodás keretében való visszaadása nagyon sok helyen két fölöslegesen elvégzett, a tapasztalatok szerint jelentős költség- és munkaigénnyel járó feladat, az eredmény merő pazarlás. A mi álláspontunk szerint általában nem szükséges a fenntartói jogok állami kézbe vétele. A fenntartó helyzetéből következően, vagy az irányító tevékenység alacsony színvonala miatt nagyon rossz helyzetbe kerülő iskolák esetében esetleg szükségessé válhat a fenntartó váltás, azonban csak akkor, ha más megoldásra (támogatás, biztos kinevezése, stb.) már nincs lehetőség. Az önkormányzati munka ellenőrzésének keretében azonban a problémák feltárhatók, és a szükséges segítség is időben érkezhet. Az állami kézbe vétel durva, sok problémát jelentő, és valószínűleg csak a legvégső esetben alkalmazható kényszermegoldás lehet egyedi esetekben.



III.



Az államtitkárság állítása:

„Nem igaz, hogy az új munkaidő-számítás fokozza a pedagógusok túlterheltségét.



Az igazság:

Az értelmes munka sohasem teher, hanem hivatás, elköteleződés, életforma…

A pedagógusok tervezett újfajta munkaidő-számításával kapcsolatban kétféle tévhit a leggyakoribb: az egyik szerint heti 32-re emelkedik a kötelező óraszám, a másik szerint heti 10 órát a tanáriban kell üldögélni. Mindkét elmélet meglehetősen ijesztő képet fest a jövőről, és egyik sem felel meg a valóságnak.

A kötelező heti munkaidő (40 óra) 80 százaléka az ún. kötött munkaidő, melyet az intézményvezető által meghatározott feladatokkal kell eltölteni. A kötelező munkaidő 55-65%-az ún. nevelő-oktató munkával lekötött munkaidő. Ezek a kifejezetten foglalkozással (tanítási óra, szakkör, sportkör, korrepetálás, egyéni fejlesztés…) kitöltendő órák. Vagyis egyértelműen kiderül, hogy nem igaz az, hogy a 32 órában fognak tanítani a tanárok. A jelenlegi törvény a 22 óra mellé 6 túlórát engedélyez, vagyis 28 órája is lehet egy tanárnak. A tervezet szerint maximum 26!

A kötött munkaidő fennmaradó 25-15 százaléka töltendő az intézményvezető által meghatározott egyéb feladatokkal, melyeknek köre és mennyisége megegyezik a jelenlegi törvényben leírtakkal. Ezek egy része jelenleg is csak az intézményben végezhető el.

Az órák és feladatok egyenletes elosztása az intézményvezető feladata. A túlterheléshez a központi bérfinanszírozás miatt anyagi érdeke nem fűződik se neki, se a fenntartónak.

Lásd a javaslat 62. § (5)-(14) bekezdését!”





A válaszunk:

Az, hogy „az értelmes munka sohasem teher, hanem hivatás, elköteleződés, életforma” csak egy demagóg szólam, és semmi köze nincs ahhoz, hogy az elvégzett munkáért bért kell fizetni. Már eddig is, és sokan visszaéltek vele, de most olvassuk először, hogy valaki nyíltan meg is fogalmazza: visszaélek a hivatástudatoddal. Tényszerűen: ha egy pedagógusnak napközit kell tartania, helyettesítenie kell ingyen, a saját óráira való készülés vagy dolgozatjavítás helyett, azt hivatástudattal sem fogja értelmes munkának felfogni. Értelmesnek a sikerrel kecsegtető és a képességeihez és képzettségéhez illő munkát szokta érezni az ember.

A tévhitekre való hivatkozás demagóg érvelőkkel szembeni hamis ellenérv. Nem azt mondjuk, hogy az óraszám 32-re emelkedik, ill. nem mondjuk, hogy üldögélés lesz. A helyettesítés és a napköziben végzett tevékenység viszont olyan munka, ami más munka elől veszi el az időt, energiát. A szakkör értelmezhető neveléssel-oktatással kapcsolatos munkának, s ha valakit ingyenes helyettesítésre, szakkörvezetésre vagy napköziben való tevékenységre köteleznek, annak igenis nőni fog a munkaterhelése, és mivel ez a túlórázási lehetőség rovására megy, a jövedelme is csökkenhet.

De még egyszerűbben: 22 óra felett jelenleg túlóradíjat kap a pedagógus, ez megszűnik, ha ezt a törvényt elfogadják. Most majd 32 órát az iskolában kell tartózkodnia, és ebben az időben bármilyen feladatot kaphat a munkáltatójától, akár órák tartását is. Igaz, ez utóbbit úgy, hogy maximum heti 26 órát taníthat a pedagógus, ám a 22 feletti órákért túlóradíj nem jár. Tehát továbbra is 22 óra a kötelező óraszáma, erre kapja a fizetését, de a gyakorlatban akár 26 órára is kötelezhető mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A törvény így lehetővé teszi éppen a központi bérfinanszírozás miatt, hogy a fenntartó, jellemzően majd az állam, akár heti 26 órára számolja ki az iskolánként szükséges pedagóguslétszámot. Márpedig, ha ez bekövetkezik, annak egyenes következménye pedagógusok elbocsájtása lesz.

Az egyenletes terheléssel kapcsolatban: egyenletesen az egész nevelőtestületet is túl lehet terhelni.

Dehogynem fűződik érdeke az intézményvezetőnek és a fenntartónak a túlterheléshez, bérmegtakarítás érhető el a fenntartó (pl. az állam) számára.





IV.



Az államtitkárság állítása:

„Nem igaz, hogy az új munkaidő elszámolást már jövőre, a pedagógus életpályamodell elindítása nélkül bevezetik. Mint ahogyan az sem, hogy a kormány fizetésemelés nélkül többletmunkát vár a pedagógusoktól.



Az igazság:

Az új munkaidő szabályozás együtt jár a 2013. szeptemberben bevezetésre kerülő életpályamodellel, amely a jelenleginél már az induláskor legalább 50-70 százalékkal magasabb fizetést garantál a pedagógusoknak. Ez a jogalkotás teljes ideje alatt mindvégig így szerepelt. Minden ezzel ellentétes állítás tévedés vagy az igazság szándékos elferdítése.

Lásd a javaslat 95. § (3) bekezdését a hatályba léptetésről, továbbá a 65. § (2) bekezdését az illetményalapról és a 7-8. számú mellékletet az új bértábláról és a pótlékokról.”



A válaszunk:

Az életpályamodell nem szerepel kidolgozott formában a tervezetben, tehát nem biztosít semmit. Továbbá felmerül a kérdés, hogy miből lesz 2013-ra 50-70 %-kal magasabb garantált bér a 0,5 %-os GDP-növekedés mellett?

A kritika, amelyet az államtitkárság cáfol, számunkra eddig ismeretlen volt, úgy látjuk, nem szakértői körből érkezett. Az oktatás teljes költségvetési támogatásának, így többek között a pedagógus életpálya modell bevezetése költségeinek kérdése nem a köznevelési, hanem az éves költségvetési törvények tárgyalásakor vetődik fel. Szűken vett szakmai szempontunkból, ha e polémia keretei között kizárólag a köznevelési törvény a téma, a felvetésnek nincs különösebb relevanciája. Ha azonban kilépünk ebből a keretből, és általában vett oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozunk, s így többek között az oktatásnak a GDP-ből való részesedéséről van szó, akkor magunk egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy Magyarországon nőjön az oktatásra fordított GDP hányad. Ugyanakkor azt is megfogalmazzuk elérendő célként, hogy az oktatásnak alkalmassá kell válnia arra, hogy a megnövekedett forrásokat a társadalom valóban a jövőbe való befektetésként értékelje. Ehhez az oktatás mai és jövőbeli társadalmi igényeknek való megfelelését ígérő, szakmailag megalapozott és hihető oktatáspolitikai koncepcióra van szükség. A jelenleg hatalmon lévő kormány meggyőződésünk szerint ilyennel nem rendelkezik. A törvényjavaslathoz készített koncepció nem tölti be ezt a szerepet, sem funkciójában, sem tartalmában. Vagyis amikor a kritikusok azt a félelmüket fogalmazzák meg, hogy a pedagógus életpálya modellhez szükséges források jövőbeli rendelkezésre állása erősen kétséges, akkor nem pusztán a magyar gazdaság mai állapotának józan értékeléséről van szó, hanem arról is, hogy a kritikusok jó része kétségesnek tartja, hogy mai állapotában az oktatásba a magyar társadalomnak érdemes befektetnie. Nyilván át kell alakítani ezt az oktatást, nyilván szükség van megalapozott oktatáspolitikai koncepcióra, de a kritikusok szerint ennek iránya csakis a megismerttel, a kormány által képviselttel ellentétes irányú lehet.
2011. november 23. 13:59
információ "...ne szánjatok, hogy ennyi volt,

hogy csak ez volt az életem:

láttam fázni egy csillagot,

és boldognak a gyöngyvirágot."



Nyitnikék, Vendég a háznál, Ó-ó, nagymami, Beszélgessünk, Ami a szívedet nyomja...és még hány meg hány rádióműsor volt elképzelhetetlen az ő mély, reszelős és szeretetteli hangja nélkül...



Szeretettel hívjuk



SZABÓ ÉVA



halálának 10. évfordulója alkalmából rendezett



EMLÉKESTRE,



amelyen verseivel, kedvenc dalaival, közös történetekkel és archív hangfelvételekkel idézzük fel a legendás rádiós szerkesztő-műsorvezető és költő emlékét.



Régi rádiós kollégái, valamint



Bencze Ilona színművész,

Dr. Gyulai József akadémikus,

Hegedűs D. Géza színművész,

Hollós Máté zeneszerző,

Kárász Eszter előadóművész,

Pápai Erika színművész,



emlékeznek rá.



Házigazda: Sári László



Időpont: 2011. december 3., szombat, 17 óra

Helyszín: Budapest Jazz Club (Budapest, VIII., Múzeum u. 7.)
64. AME
2011. november 1. 16:37
Kedves független-iskola vezető Kollégák és

kedves független iskola-vezető Kollégák!



Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete és

a Független Pedagógiai Intézet

ebben az évben is megrendezi a

VAN MÁSIK ISKOLA



című – kiállítással és egyéb megjelenési lehetőséggel egybekötött – szakmai napokat.





Időpont: 2011. november 25–26.

Helyszín: 1035 Budapest, Szentendrei út 9.



Szeretnénk, ha minél több független óvoda, általános iskola, gimnázium, szakképző és szakiskola - az AME tagjai azonban teljes számban - bemutatná magát, az ott folyó munkát.



Célunk, hogy megmutassuk: szükség van ránk, mert olyan szolgáltatásokat tudunk nyújtani, amit az állami iskolák nem, vagy csak részben képesek megoldani.



Hívjunk szülőket, pedagógusokat, ismerősöket, érdeklődőket. A rendezvényt népszerűsítő médiakampányról külön is tájékoztatunk mindenkit.



A rendezvénynek az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (1035 Budapest, Szentendrei út 9.) ad otthont. A résztvevők számára rendelkezésre áll majd teljes épülete, ahol lehetőség lesz színpadot, egész osztálytermet, folyosórészeket, paravánokat, vagy akár csak egy asztalt is igénybe venni.



Lehetőség van:

- az iskola munkájának, sajátosságainak bemutatására;

- szakmai műhelyfoglalkozások szervezésére;

- színpadi előadások,

- képzőművészeti anyagok bemutatására;

- szakmai előadásokat tartani a pedagógusoknak és a szülőknek;

- egyéb, az intézmények számára fontos megjelenési lehetőségre.



Minden intézmény a maga területén, szabadon szervezheti a foglalkozásokat, a bemutatókat. A színházterem beosztását, a jelentkezőktől függően mi állítjuk össze.



- A helyszín bérleti díja: 10.000-től – 50.000 Ft-ig, megállapodás alapján, de az AME tagjainak ingyenes megjelenési lehetőséget biztosítunk.

- Ebéd rendelése lehetséges, előre megadott létszám alapján, az iskola konyháján, az árakat a jelentkezéstől függően tudjuk megírni.

- Folyamatos BÜFÉ- szolgáltatás is a rendelkezésünkre áll.



Mindenki, akit érdekel a lehetőség, a letölthető jelentkezési lapot kitöltve küldje el az alábbi emilcímek egyikére:

bakzs@maganiskolak.hu

kinga.dombovari@fupi.hu



Jelentkezési határidő: 2011. november 7.



További információk kérhetők telefonon:

0670/949-3035, Bak Zsófia, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete

0670/941-5240, Dombóvári Kinga, Független Pedagógiai Intézet
2011. október 14. 19:51
Nyilatkozat



Tudatom az Országos Köznevelési Tanács tagjaival, az iskolafenntartó önkormányzatokkal, a magyar pedagógusokkal, hogy a mai nappal lemondok az Országos Köznevelési Tanács elnöki tisztéről. Ennek legfőbb oka, hogy élesen ellenzem azt a radikális változtatást, amelyet az oktatásügyi kormányzat a közoktatás egész rendszerének újraállamosításával, gyakorlatilag az önkormányzatok iskolafenntartói jogosítványainak és kötelezettségeinek felszámolásával, mindenek előtt pedig a tanítás-tanulás tartalmi szabályozásának a helyi adottságok és szükségletek iránt érzéketlen centralizálásával kíván végrehajtani. Tiltakozom azon megállapítás ellen, miszerint – mint ez a Kormány 2011. augusztus 31-én elfogadott és szeptember 28-án megerősített a Nemzeti köznevelésről szóló koncepciójában olvasható:- :„Az elmúlt húszegynéhány év alatt nálunk az iskolai nevelés és oktatás ügye egyfajta nemzetközi kísérleti tereppé vált, amelyben az oktatás-nevelés középpontjába a tananyag és a módszertan került a gyerekek helyett. Ennek során az oktatás fő törekvése az lett, hogy állandóan változó ismeretekkel telítsék az iskolás gyerekek fejét.... Az oktatás rendszere egyre inkább a csavargyártáshoz kezdett hasonlítani.”

Büszkén vállalom, hogy részese lehettem annak, hogy „állandóan változó”, azaz korszerű ismeretekkel vérteztük fel a tanulókat (NB! „minél olcsóbban”) különös tekintettel arra, hogy hazánk versenyképessége és egyáltalán talpon maradása mindenek előtt a felnövekvő generáció képességein és tudásán múlik. Aligha létezhet ennél „magyarabb” cél!

Büszke vagyok arra is, hogy az OKNT elnökeként - mindenkor e testület többségi támogatásával - hozzájárulhattam annak az oktatási-nevelési rendszernek a működtetéséhez, amely az őket megillető bizalommal és az evvel járó kötelezettségekkel ajándékozta-terhelte meg a pedagógusokat, amikor iskoláikat a nevelés helyi rendszereiként értelmezve rájuk bízta, hogy a központilag előírt fejlesztési feladatok mentén maguk alkossák meg iskolájuk nevelési programját, ennek részeként pedig helyi tantervét.

S mert nem hiszem, hogy akár egy még oly okos központ is kellő érzékenységgel volna képes reagálni az eltérő helyzetű iskolák eltérő helyzetű tanulóinak sokszínű igényeire és szükségleteire, nem vagyok hajlandó szerepet vállalni annak az oktatáspolitikának a szolgálatában, amely központosított tartalmi szabályozással és „külső szakmai ellenőrzéssel” kívánja „minden egyes gyereknek valóban megadni a lehetőséget és esélyt arra, hogy ... értelmesen gondolkodni és cselekedni képes polgárrá váljék”.

Tekintve, hogy pedagógiai és oktatáspolitikai meggyőződésemmel összeegyeztethetlen, hogy „az új köznevelési törvény koncepciójának kivonata” c. dokumentumban olvasható elvek mentén bármilyen szerepet vállaljak „a köznevelési rendszer gyökeres megújítására” irányuló feladatban - ami alól OKNT elnökként aligha vonhatnám ki magam - őszinte sajnálattal lemondani kényszerülök az OKNT elnöki tisztéről.





2011. október 13. Dr. Loránd Ferenc

a neveléstudományok kandidátusa
2011. szeptember 9. 14:28
Kedves Barátunk! Kedves Szerzőnk!



A Taní-tani szerkesztői szeretettel meghívják egy baráti beszélgetésre a magyar oktatás helyzetéről és a Taní-tani szerepéről.



Időpont: 2011. október 7. 16 óra

Helyszín: Független Pedagógiai Intézet, 1027 Budapest, Frankel Leó u. 6.



Felkért hozzászólók:



Trencsényi László: Itt állok, másként nem tehetek. Nézeteim az oktatáspolitikáról

Knausz Imre: Nyitott blog vagy online műhely? Szerkesztői szemmel a Taní-taniról



A FÜPI kávéval, teával, rágcsálnivalóval támogatja a rendezvényt.



Tisztelettel

A szerkesztők
2011. szeptember 3. 11:16
MEGHÍVÓ

Óratorta 2011

Az iskolai újév ünnepe újra a Grundon

A TANÍTANI TUDÁS MŰVÉSZETE

Kedves Kollégák! Kedves Tehetségsegítő Barátaink!

A Grund hagyományos, nyárbúcsúztató óra formájú tortáját idén – a Magyar Géniusz Program segítségével – egész napos rendezvény végén kóstoljuk meg. EZ a nap lesz AZ, amikor a Tehetségpontok Művészeti Tagozata bejelenti megalakulását és bemutatkozik. Miért? Mert:

Mi tudjuk, hogy EZ AZ. A sikeres művészetpedagógusok és edzők birtokában vannak azoknak a módszereknek, amelyek segítségével közösségek alakulnak, kultúra terem, és amik jobbá teszik az élet minőségét. Ezt a tudást a nevelőképzés nem kéri. Járjuk körül: vajon az általános tanárképzés miért nem hasznosítja a művészet-, a játék- és a sportpedagógia területén dolgozók gyakorlati tapasztalatait? Ez a nap a tanítás művészetét állítja középpontba.

Helyszín: Budapest, VIII. Nagytemplom utca 30. A Grund (a parkolás ingyenes)

Időpont: 2011. szeptember 24. Gellért nap, szombat – reggel 9-től este 7-ig

Meghívottak: a Tagozatba bejelentkezett Tehetségpontok képviselői, kapcsolattartói,

szakmai érdeklődők az országból, hallgatók, hírvivők, tenni tudók

09 .00 -10.00 Érkezés, beszélgetés, ismerkedés

Közben: Művészeti műhelyek bemutatkozása (DVD-k)



10.00 – 11.30 Üdvözlés és kerekasztal-beszélgetés. Ha a nevelőképzést értelmiségiek képzésévé akarjuk tenni, minden szinten biztosítani kell a hallgatók művészetekkel, játékkal és sporttal való találkozását a kudarcot vallott „ról-ról” vizsgasorok helyett. Mi tudjuk, hogy EZ AZ. Mi a teendő?

- A tanítói tehetség megmutatkozása, észrevétele, segítése

- Az általános nevelőképzésbe átmenthető javak

A kerekasztal körül:

Dolmány Mária (Magyar Drámapedagógiai Társaság - 6-14 évesek),

Achs Károly (Mezőtúr, Teleki Blanka Gimnázium – 14-18 évesek)

Dr. Eck Júlia (Veszprém, Pannon Egyetem + Toldy Gimnázium – tanárjelöltek)

Dr. Irmai István (SOTE TSK – Magyar Kajak-Kenu Szövetség – rekreáció)

Rudolf Ottóné (tanártovábbképzések – a lebeszélendők)

Dr. Heimann Ilona (ELTE PPK - tehetségszakértői képzés: eredmények)

Dr. Bodnár Gábor (ELTE PPK Ének-zenei Tanszék – az eredményekről)

Dr. Kaposi József (Oktatáskutató Intézet + KIMI – múltról és jövőről)

Dr. Trencsényi László (ELTE PPK - összegzés)

11.30 Rajnai Gábor A Tehetségpontok Művészeti Tagozatának bemutatása

11.45 „A közösségért, a kultúráért, az élet minőségéért” – pályázat ismertetése

12.00 A tanítói tehetség - avagy A LÁMPÁS című 2012-ben induló, két korosztályos

12-18 és 18-22 ) vetélkedő felhívása szóban és írásban Részlet a felhívásból: Nem „ki miben tudós”- vetélkedőről van szó, s nem is „ki mit tud”-ról. Most az interakció kismestereit keressük, azt a jól ismert, de nem eléggé értékelt embertípust, aki ha hármat tud, abból már kettőt megtanít.

12.15 Művésztanárok művészeti produkciói

13.00 -13.30 Frissítők, szendvicsek

Közben: Művészeti műhelyek bemutatkozása (DVD-k)

13:30 Csoportmunkák

A pályázatok és a tervezett rendezvények megbeszélése, javaslatok összegyűjtése

14.30 A csoportok képviselőinek beszámolója



15.00 – 15.30 Vendégünk: Máté Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Katona József Színház igazgatója. Azt kérdeztük tőle, hogy szerinte egy nevelő mit csinál, amikor "tanít" meg "nevel". Hogyan figyel a tehetségre? Vannak-e ennek leleplező vagy csalhatatlan jegyei? Mit mondana, ha nem színészeket, hanem nevelőket tanítana? Tegyen úgy, mintha... ? A pályaalkalmasságot alapnak tekintenénk. De mi is az? Van ilyen? Fejleszthető? …



15.30 ÓRATORTA

Az ismerkedéssel, beszélgetéssel egybekötött tortaevésre várjuk az óvónőket, tanítókat, tanárokat, családokat, hogy együtt együnk meg egy szelet (vagy akár egyetlen óriási) óra alakú tortát, visszaszámolva, s elbúcsúztatva a nyarat, léggömbökkel vagy csillagszórókkal, esetleg csengőkkel köszöntve az új iskolaévet.

Vár mindenkit:

Somlyó Magdolna, a Géniusz Program Hálózatfejlesztési és Koordinációs Csoportja,

a Tehetségpontok Művészeti Tagozata segítői s tagjai,

Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság,

Gabnai Katalin a Grund Tehetségpont,

Mann Dániel a Grund és a Leonardo 41 Alapítvány nevében

JELENTKEZÉS: szeptember 21-ig, az érkezők létszámának megadásával: oratorta@agrund.hu Koordinátor: Patatics Bernadett: +36207764769